A több mint két éves intenzív tárgyalási időszak után, 2004-ben létrehozott Alkotmányszerződés egy olyan, a korábbi alapszerződéseket felváltó új, egységes szövegű alapdokumentumot kívánt létrehozni, melynek legfontosabb célja az uniós intézményrendszer, a döntéshozó-törvényalkotó mechanizmusok egyszerűsítése és az unió polgárközelibbé, átláthatóbbá tétele volt. Az intézményi válság elkerülése érdekében kötött, kompromisszumokon alapuló új reformszerződés egy kisebb változtatást kivéve megtartja az alkotmányban szereplő intézményi reformokat, egységes jogi személyiséget biztosít az uniónak, növeli a nemzeti parlamentek az EU-jogalkotásba való beleszólását, nyilatkozatban rögzíti az EU-jog nemzeti joggal szembeni elsőbbségét, és majd 50 területen felszámolja a tagállamok vétójogát. Ugyanakkor a szerződés 2014-ig érvényben tartja a jelenlegi szavazati rendszert, és közvetlenül nem tartalmazza az alapjogi chartát. A megállapodás számos kimaradási lehetőséget és kivételt engedélyez az egyes tagállamoknak, s meghiúsult az alapdokumentum egyszerűsítésének célja is. A tagállamok minden olyan elemet kigyomláltak a szövegből, amely az EU-t, mint szuperállapot tüntetné fel, így kikerültek a dokumentumból a szimbólumok, a külügyminiszter - igaz ennek csak az elnevezése változott - és az európai törvények is, s a szerződés elnevezése Lisszaboni Szerződésre változott.