Horvátország 2004 júniusában vált hivatalosan tagjelölt országgá, a csatlakozási tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdte meg. A tárgyalási folyamat 2011. június 30-án  fejeződött be, és Horvátország 2013. július 1-jétől teljes jogú taggá válhat.

Hivatalos megnevezés: Horvát Köztársaság

Hivatalos nyelv: horvát

Hivatalos pénz: horvát kuna (kn)

Népesség: 4 290 612 fő (2011.)

Főváros: Zágráb (779 145 lakos)

Terület: 56 594 km2

Kisebbségek: szerb 4,5%, bosnyák 0,5%, magyar 0,4%, szlovén 0,3%, cseh 0,2%, roma 0,2%, albán 0,1%, más 4,2%

Vallás: római katolikus 87,8%, ortodox 4,4%, muszlim 1,3%, protestáns 0,3%,

GDP: 13 782 EUR (becsült, 2011.)

Munkanélküliség: 13,5% (2011.)

Politikai rendszer: parlamentáris demokrácia

Az EU-horvát kapcsolatok

Az Európai Unió és Horvátország közötti diplomáciai kapcsolat 1992. január 15-én kezdődött, miután az EU elismerte Horvátország függetlenségét. 1997-ben a Miniszterek Tanácsa politikai és gazdasági feltételrendszert határozott meg a Horvátországgal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, két évvel később pedig az Unió új Stabilizációs és Társulási Folyamat (SAP) elindítását javasolta öt délkelet-európai ország, közöttük Horvátország számára.

A 2000 januárjában tartott horvátországi parlamenti és elnökválasztás nyomán szembetűnő politikai és gazdasági változások történtek az országban. E változások tették lehetővé, hogy az EU és Horvátország között felgyorsuljanak a tárgyalások. A Bizottság 2000. május 24-én elfogadott jelentése alapján 2000 novemberében a zágrábi csúcs keretében megkezdődhetett a Stabilizációs és Társulási Megállapodás (SAA) tárgyalási folyamata. A megállapodást 2001. október 29-én írták alá.

A Stabilizációs és Társulási Megállapodás

A Stabilizációs és Társulási Megállapodás (SAA) az Európai Unió és a balkáni országok (Albánia, Bosznia Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Szerbia és Montenegró) között kialakított kapcsolat meghatározó mérföldköve. A SAA az első átfogó megállapodás az EU és Horvátország között, amely jellegében a korábbi tagjelölt országokkal kötött Európai Megállapodáshoz hasonlítható. A Stabilizációs és Társulási Megállapodást az EU 2001. október 29-én írta alá Horvátországgal, ám a 2004-es bővítés miatt Bővítési Protokoll elfogadására volt szükség, melyet 2004. december 21-én szentesítettek. A megállapodás és a Bővítési Protokoll a 2002. március 1-je óta hatályos ún. Interim Megállapodás helyébe lépett.

A megállapodás meghatározza az EU és Horvátország közötti kapcsolatot az előcsatlakozási időszakban. Az együttműködés politikai párbeszédet, regionális együttműködést irányoz elő, segíti a négy szabadságelv megvalósulását, a horvát jogrendszer Közösségi joghoz való közelítését, különös tekintettel a versenyjogra, szerzői tulajdonjogokra, valamint a közbeszerzésekre, és kiterjedt együttműködést tesz lehetővé a közösségi politika valamennyi területén, beleértve a bel- és igazságügyeket is.

A megállapodás célja, hogy elősegítse Horvátország az EU tagságra való felkészülését, melynek keretében a Bizottság technikai tanácsokat és pénzügyi támogatást nyújt az országnak. Az együttműködés keretében jöttek létre a Stabilizációs és Társulási Tanács, a Stabilizációs és Társulási Bizottság, valamint megalakultak az operatív szintű albizottságok.

A megállapodás Horvátország javára aszimmetrikus, hiszen valamennyi horvát termék vámmentesen jelenhet meg a közösségi piacon. Kivételt ez alól csak a baby-beef, halászati és borászati termékek jelentenek, amelyek esetében továbbra is fennmaradtak a vámkontingensek. A Bővítési Protokoll ugyanakkor megnövelte a fennmaradó vámkontingenseket figyelembe véve Horvátország és az új tagországok közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Horvátország külkereskedelmének közel 70 százaléka az EU-ba irányul, az ország 2007-ig fokozatosan építette le a vámokat az ipari termékek esetében.

2001 végén a Bizottság 2002-2006-ra vonatkozó ország stratégiát fogadott el Horvátország számára. A stratégia keretprogramot határoz meg a közösségi támogatásokra, azaz a CARDS programra vonatkozóan. A CARDS (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation) program az EU a dél-kelet európai országokba irányuló technikai és pénzügyi segítségnyújtásának fő csatornája. A program célja, hogy segítse Horvátországot a Stabilizációs és Társulási Folyamat keretében felállított kötelességek teljesítésében.

A csatlakozási folyamat

Horvátország 2003 februárjában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. 2004 áprilisában az Európai Bizottság pozitív véleményt (ún. avis) tett közzé az országról, s javasolta, hogy Horvátországgal kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások.

Az Európai Bizottság 2004. április 20-án tette közzé véleményét Horvátország csatlakozási kérelmével kapcsolatban. A Bizottság az adott helyzetet és a középtávú lehetőségeket elemezte, s javaslatokat fogalmazott meg Horvátország számára.

A jelentés szerint Horvátországnak stabil demokratikus intézményei vannak, melyek hatásköreiknek megfelelően működnek. A bizottsági vélemény kifejti: a 2000-es és 2003-as választás is szabad és demokratikus volt, az ellenzék jogai nem csorbulnak, a jogállamiság és az emberi jogok biztosításában nem jelentkeznek nagyobb problémák, ugyanakkor Horvátországnak lépéseket kell tennie a kisebbségi jogok, különös tekintettel a szerb kisebbségi jogok, érvényesítése és tiszteletben tartása tekintetében. Horvátországnak jelentős fejlesztéseket kell végrehajtania a jogrendszer működésében, és a korrupció elleni harcot még hatékonyabbá kell tennie - áll a jelentésben.

Az országnak teljes mértékben együtt kell működnie a jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszékkel, meg kell tennie minden lépést a vádlottak felkutatásában és a törvényszéknek való átadásában.

A Bizottság kinyilvánította, hogy Horvátországban működő piacgazdaság van, az ország középtávon képes lesz megbirkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel, amennyiben folytatja reformprogramját.

A jelentés szerint Horvátországban a gazdaságpolitika területén egyre nagyobb a politikai konszenzus. A horvát gazdaság az alacsony inflációval jelentős makrogazdasági stabilitást ért el, az országnak fejlett bankszektora és versenyképes turisztikai ágazata van. Ugyanakkor a piaci mechanizmusok működéséhez további fejlesztésekre van szükség, különösen a jogrendszer teljesítményén, a magas adminisztrációs terheken, valamint a földnyilvántartási rendszer hiányosságain kell változtatni.

A jelentés hangsúlyozza: a vállalati szerkezetátalakítás és a privatizáció a vártnál lassabb, s néhány állami vállalat még mindig nagy szerepet tölt be a gazdaságban. A szükséges költségvetési és társadalombiztosítási rendszer reformja még nem történt meg, s a közigazgatási reform is várat magára. Az egységes piacba történő teljes integráció, a közösségi joganyag adaptációja számos szektor esetében problémákat okozna - írja a Bizottság.

A testület szerint Horvátország már eddig is jelentős törekvéseket tett a jogharmonizáció tekintetében, különösen a belső piaccal és kereskedelemmel kapcsolatban, ám e folyamatot folytatni kell. Horvátországnak tovább kell vinnie a jogharmonizációt, s ezzel párhuzamosan erősítenie kell a közigazgatási és jogi rendszert, ami a közösségi jog átvételének szempontjából nélkülözhetetlen.

2004 júniusában az Európai Tanács jóváhagyta a Bizottság javaslatát, s döntött Horvátország tagjelölti státuszáról és a csatlakozási folyamat megindításáról.

A Bizottság 2004. október 6-án stratégiai dokumentumot tett közzé Horvátország csatlakozási folyamatáról, ám az ország felvételének időpontját nem határozta meg.

Az uniós külügyminiszterek a csatlakozási tárgyalások megkezdését 2005. március 17-ére tették, ám feltételül szabták, hogy Horvátország teljes mértékben működjön együtt a jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszékkel.

Az Európai Bizottság az Ante Gotovina kiadása körüli viták miatt többször is figyelmeztette Horvátországot. A Bizottság szerint Zágráb szándékosan nem tartóztatta le Gotovina tábornokot, aki 2001 júliusában egy nappal azelőtt tűnt el, hogy a bíróság nyilvánosságra hozta az ellene felhozott vádakat. A tábornokot azzal vádolják, hogy az 1995 augusztusi, a lázadó szerbek elleni utolsó horvát akció alatt és után gyilkosságokat követett el.

A csatlakozási tárgyalások végül nem kezdődhettek meg márciusban, mert Carla Del Ponte, a hágai testület főügyésze nem ítélte együttműködőnek Horvátországot. Végül a Törökországgal kezdődő tárgyalások előtt néhány nappal a horvátok is zöld jelzést kaptak és a tárgyalások 2005. október 3-án megindulhattak.

Ausztria hevesen ellenezte, hogy a csatlakozási tárgyalásokat előbb kezdjék meg Törökországgal, mint Horvátországgal. Az osztrák ellenkezés a török tárgyalások megkezdését, így az Unió szavahihetőségét veszélyeztette. Bár hivatalosan soha nem jelentették ki, szakértők mégis egyetértenek abban, hogy a gyors horvát tárgyaláskezdés Ausztria megbékítésére szolgált a török kérdésben.

Gotovinát végül 2005 decemberben a Kanári-szigeteken tartóztatták le, ügyét az ICTY (Nemzetközi Törvényszék) tárgyalta 2008. március 1-jétől. Az ügyet 2010. január 27-én zárták le hivatalosan.

A horvát csatlakozási tárgyalások első szakasza, az ún. átvilágítás 2006 júniusában ért véget, amikor megkezdődhetett a tárgyalások gyakorlati része. A kutatással és tudománnyal foglalkozó első fejezetet június 12-én nyitották meg és azt még aznap le is zárták.

A 2006 novemberében kiadott bizottsági jelentésben az unió megerősítette, hogy Horvátországnak további erőfeszítéseket kell tennie az igazságügyi reform, a korrupció elleni harc és a gazdasági reformok területén, majd decemberben lezárták a második fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon.

A következő év (2007) júniusáig újabb hét fejezetet nyitottak meg Brüsszelben az unió és Horvátország közti csatlakozási tárgyalások során. Zágráb megkezdte az egyeztetést a szellemi tulajdonjoggal, vállalkozói jogokkal, a pénzügyi szolgáltatásokkal, a korszerű információáramlással és a médiával, a pénzügyi ellenőrzéssel, a szolgáltatások szabadságával és a statisztikával foglalkozó jogszabályokat illetően.

2007 októberben az Európai Unió hivatalosan bejelentette, hogy két újabb fejezet megnyitásával folytatja a Horvátország csatlakozásáról való tárgyalásokat. Az EU-nagykövetek hozzájárultak az egészség- és fogyasztóvédelmi, valamint a külügyi fejezet megnyitásához. Ezzel az ország 14 témafejezetet nyitott meg az összesen 35-ből.

A 2008 júniusi luxembourgi külügyminiszteri ülést követően június 17-én megtartották az unió kétoldalú találkozóit. A Horvátországgal eddig megnyitott 18 tárgyalási fejezetekhez ekkor társult a munkaerő szabad áramlása és a szociálpolitika-foglalkoztatás témaköre.

2008 decemberében újabb témafejezetet nyitottak meg Brüsszelben az ország EU-csatlakozási tárgyalássorozatának újabb, miniszteri szinten megtartott ülésén. Ekkorra már 21 fejezetről tárgyaltak, hetet zártak le, s tíz új fejezet megnyitását tervezték, de a szlovének kilenc megnyitását megakadályozták a két ország közti területi vita miatt. Borut Pahor szlovén miniszterelnök 2008. december 19-én jelentette be, hogy megvétózza a horvát uniós csatlakozási tárgyalások folytatását. Ljubljana összesen tizenegy fejezettel kapcsolatban fogalmazott meg ellenvetést. Szlovéniának azzal kapcsolatban vannak fenntartásai, hogy a Horvátország által előterjesztett dokumentációs anyagban Zágráb az általa kívánatosnak tartott szlovén-horvát határvonalat veszi alapul.

A helyzet konszolidálása érdekében Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítési biztosa ljubljanai látogatásán felajánlotta az uniós testület segítségét. Rehn egy háromtagú, balkáni ügyekben jártas személyekből álló tanács („bölcsek tanácsa”) felállítására tett javaslatot, mely testület segíthetne a két ország közötti határvita megoldásában. A javaslatról bővebben itt és itt olvashat.

Borut Pahor szlovén és Jadranka Kosor horvát kormányfő 2009 szeptemberi ljubljanai tárgyalásait követően bejelentették, hogy Szlovénia nem akadályozza tovább Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásait, mert a két országnak sikerült megállapodásra jutnia határvitájuk rendezése módozatában. A két miniszterelnök közölte, hogy a Pirani-öböl hovatartozásáról nemzetközi közvetítéssel folytatják a tárgyalásokat. A megoldásról bővebben itt tájékozódhat.

2010. április 19-én Horvátország az uniós csatlakozási tárgyalások brüsszeli fordulóján lezárta az áruk szabad mozgásáról szóló fejezetet, így már 18 fejezetet tett félre az összesen 35 fejezetre osztott uniós joganyagból, hárommal kapcsolatosan viszont még ekkor sem kezdődtek meg az egyeztetések.

Az Európai Bizottság a csatlakozási folyamat újabb fejezeteit nyitotta meg a 2010. június 30-i kormányközi konferencián. Az igazságügy és alapjogok, a kül- és biztonságpolitika, továbbá a versenypolitika jogfejezetekről való tárgyalások megkezdése mellett egyúttal az adópolitika és a közbeszerzések joganyagát lezárták.

2011. április 19-én sikerült lezárni a mezőgazdaságról szóló 11-es, valamint a regionális politikáról és a strukturális eszközökről szóló 22-es tárgyalási fejezeteket, ezzel harmincra emelkedett a lezárt fejezetek száma. E két tárgyalási fejezet az Európai Unió költségvetésének 70-75 százalékát kitevő politikákat fed le, és ezért minden csatlakozási tárgyalás kulcsfontosságú része, a két fejezetről született megállapodással tehát Horvátország fontos lépést tett a csatlakozási tárgyalások lezárása felé.

A 2011 júniusára tervezett tárgyalászáráshoz öt további fejezetről kellett megállapodásra jutni, ezek: versenypolitika; halászat; igazságszolgáltatás és alapvető jogok; pénzügyi és költségvetési eszközök; egyebek. Politikai szempontból talán a legnehezebb fejezetekről volt szó. Különösen a 8-as, versenypolitikai és a 23-as, igazságszolgáltatási fejezet teljesítése kívánt erőfeszítéseket horvát részről. Az előbbi esetében az állami tulajdonú hajógyárak privatizációját kellett összhangba hozni az állami támogatásokról szóló uniós szabályokkal, az utóbbi esetében pedig több úgynevezett teljesítménymérő referenciaérték (benchmark) terén kellett eredményt felmutatni.

2011. június 10-én az Európai Bizottság jóváhagyta az ország uniós csatlakozását. Viviane Reding az uniós országok igazságügyi minisztereinek luxembourgi tanácskozása előtt nyilatkozva örömét fejezte ki a döntés kapcsán. A Bizottság ezen kedvező állásfoglalásával a magyar elnökség megkapta a szükséges felhatalmazást arra, hogy - a tagállamok egyöntetű támogatása mellett - megállapodjon Horvátországgal a fenti fejezetek lezárásáról.

2011. június 30-án sikerült lezárni a 35 tárgyalási fejezet közül az utolsót is, így lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások. A magyar és a horvát külügyminiszter a magyar elnökség végén írta alá az utolsó négy tárgyalási fejezet lezárásáról szóló megállapodást. Bár kidolgoztak egy ellenőrzési mechanizmust a további teljesítmények értékelésére, azonban abba nem iktattak be olyan szankciókat, amelyek a csatlakozási dátumot esetleg hátrányosan módosítaná.

2011. szeptember 14-én hagyta jóvá, valamint a Parlament és a Bizottság elé utalta a horvát csatlakozási szerződés angol nyelvű szövegét az EU nagyköveti tanácsa. Ezt követően a Bizottság fogja véleményezni a csatlakozási folyamatok lezárását, valamint az Európai Parlamentnek kell megszavaznia.

2011. október 12-én az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta éves bővítési csomagját, amelyben a tagjelölt országok, köztük a horvátok felkészültségével kapcsolatban értékelték az elért eredményeket. Ebben a jelentésben pozitívan értékelték a horvátok által elért eredményeket, főleg olyan területeken, mint az igazságszolgáltatás és alapvető jogok, verseny, szabadság és biztonság. A Bizottság továbbá megerősítette, hogy továbbikban is nyomon fogja követni (monitoring) a még hátralevő feladatok teljesítését.

2011. december 9-én aláírták a csatlakozási Szerződést Brüsszelben. Erre azután került sor, hogy 3 nappal korábban a Tanács megszavazta Horvátország felvételét az Unióba. Így egyre biztosabb, hogy az ország 2013. július 1-jével az Európai Unió 28. tagjává válik, ha minden jelenlegi tagállam ratifikálja az ország belépését. Az aláírási ceremónia pontot tett egy hosszú folyamat végére, ami még 2004 júniusában kezdődött el. Az eseményen felszólalt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, lengyel miniszterelnök, Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Az aláírással még nem zárultak le a horvátok előtt álló feladatok, az egyes kérdések terén még van mit fejleszteni, azonban az elért eredményekkel, valamint a horvátok együttműködésével kapcsolatban mindenki elégedettségének adott hangot.

2012. január 22-én a horvát EU népszavazáson a lakosság 66%-a a belépés mellett szavazott 44%-os részvétel mellett. A korábbi közvélemény-kutatási adatok kisebb támogatottságot jeleztek előre, főleg a háborús bűnösökkel kapcsolatos szigorú uniós hozzáállás csökkentette az unió támogatottságát.

2012. február 13-án a magyar Országgyűlés is megszavazta a horvát EU- csatlakozásról szóló szerződést. Magyarországgal együtt 2012. március 9-ig 5 ország ratifikálta a horvát csatlakozást: Szlovákia, Bulgária, Olaszország és Málta. Március 9-én a horvát parlament is ratifikálta a csatlakozási szerződést 136 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül.

A fejezetekről részletes leírás ezen az oldalon olvasható.

A csatlakozási tárgyalások folyamatáról, az egyes tárgyalás fejezetek megnyitásáról/lezárásáról a horvát külügyminisztérium ezen oldalán olvasható részletes információ.

A horvát csatlakozási folyamatról még az alábbi oldalakon olvasható részletes információ:

• Európai Bizottság
• Horvát Külügyminisztérium

Utolsó frissítés: 2012. 03. 27.

Tweet