Hivatalos megnevezés: Horvát Köztársaság

Hivatalos nyelv: horvát

Hivatalos pénz: horvát kuna (kn)

Népesség: 4 437 460 fő

Főváros: Zágráb (779 145 lakos)

Terület: 87 609 km2

Kisebbségek: szerb 4,5%, bosnyák 0,5%, magyar 0,4%, szlovén 0,3%, cseh 0,2%, roma 0,2%, albán 0,1%, más 4,2%

Vallás: római katolikus 87,8%, ortodox 4,4%, muszlim 1,3%, protestáns 0,3%,

GDP: 14 410 EUR (2009)

Munkanélküliség: 16,1% (2009)

Politikai rendszer: parlamentáris demokrácia

Horvátország 2004 júniusában vált hivatalosan tagjelölt országgá, a csatlakozási tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdte meg. A tárgyalási folyamat optimista becslések szerint 2011-ben fejeződhet be, és Horvátország ezután az Európai Unió teljes jogú tagja lehet. 2010. június 30-ára mind a 35 fejezettel kapcsolatban megkezdték a tárgyalásokat, és 20 témakörben le is zárták azokat.

EU-horvát kapcsolatok

Az Európai Unió és Horvátország közötti diplomáciai kapcsolat 1992. január 15-én kezdődött, miután az EU elismerte Horvátország függetlenségét. 1997-ben a Miniszterek Tanácsa politikai és gazdasági feltételrendszert határozott meg a Horvátországgal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, két évvel később pedig az Unió új Stabilizációs és Társulási Folyamat (SAP) elindítását javasolta öt délkelet-európai ország, közöttük Horvátország számára.

A 2000 januárjában tartott horvátországi parlamenti és elnökválasztás nyomán szembetűnő politikai és gazdasági változások történtek az országban. E változások tették lehetővé, hogy az EU és Horvátország között felgyorsuljanak a tárgyalások. A Bizottság 2000. május 24-én elfogadott jelentése alapján 2000 novemberében a zágrábi csúcs keretében megkezdődhetett a Stabilizációs és Társulási Megállapodás (SAA) tárgyalási folyamata. A megállapodást 2001. október 29-én írták alá.

Stabilizációs és Társulási Megállapodás

A Stabilizációs és Társulási Megállapodás (SAA) az Európai Unió és a balkáni országok (Albánia, Bosznia Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Szerbia és Montenegró) között kialakított kapcsolat meghatározó mérföldköve. A SAA az első átfogó megállapodás az EU és Horvátország között, amely jellegében a korábbi tagjelölt országokkal kötött Európai Megállapodáshoz hasonlítható. A Stabilizációs és Társulási Megállapodást az EU 2001. október 29-én írta alá Horvátországgal, ám a 2004-es bővítés miatt Bővítési Protokoll elfogadására volt szükség, melyet 2004. december 21-én szentesítettek. A megállapodás és a Bővítési Protokoll a 2002. március 1-je óta hatályos ún. Interim Megállapodás helyébe lépett.

A megállapodás meghatározza az EU és Horvátország közötti kapcsolatot az előcsatlakozási időszakban. Az együttműködés politikai párbeszédet, regionális együttműködést irányoz elő, segíti a négy szabadságelv megvalósulását, a horvát jogrendszer Közösségi joghoz való közelítését, különös tekintettel a versenyjogra, szerzői tulajdonjogokra, valamint a közbeszerzésekre, és kiterjedt együttműködést tesz lehetővé a közösségi politika valamennyi területén, beleértve a bel- és igazságügyeket is.

A megállapodás célja, hogy elősegítse Horvátország az EU tagságra való felkészülését, melynek keretében a Bizottság technikai tanácsokat és pénzügyi támogatást nyújt az országnak. Az együttműködés keretében jöttek létre a Stabilizációs és Társulási Tanács, a Stabilizációs és Társulási Bizottság, valamint megalakultak az operatív szintű albizottságok.

A megállapodás Horvátország javára aszimmetrikus, hiszen valamennyi horvát termék vámmentesen jelenhet meg a közösségi piacon. Kivételt ez alól csak a baby-beef, halászati és borászati termékek jelentenek, amelyek esetében továbbra is fennmaradtak a vámkontingensek. A Bővítési Protokoll ugyanakkor megnövelte a fennmaradó vámkontingenseket figyelembe véve Horvátország és az új tagországok közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Horvátország külkereskedelmének közel 70 százaléka az EU-ba irányul, az ország 2007-ig fokozatosan építette le a vámokat az ipari termékek esetében.

2001 végén a Bizottság 2002-2006-ra vonatkozó ország stratégiát fogadott el Horvátország számára. A stratégia keretprogramot határoz meg a közösségi támogatásokra, azaz a CARDS programra vonatkozóan. A CARDS (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation) program az EU a dél-kelet európai országokba irányuló technikai és pénzügyi segítségnyújtásának fő csatornája. A program célja, hogy segítse Horvátországot a Stabilizációs és Társulási Folyamat keretében felállított kötelességek teljesítésében. 

Csatlakozási folyamat

Horvátország 2003 februárjában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. 2004 áprilisában az Európai Bizottság pozitív véleményt (ún. avis) tett közzé az országról, s javasolta, hogy Horvátországgal kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások.

Az Európai Bizottság 2004. április 20-án tette közzé véleményét Horvátország csatlakozási kérelmével kapcsolatban. A Bizottság az adott helyzetet és a középtávú lehetőségeket elemezte, s javaslatokat fogalmazott meg Horvátország számára.

A jelentés szerint Horvátországnak stabil demokratikus intézményei vannak, melyek hatásköreiknek megfelelően működnek. A bizottsági vélemény kifejti: a 2000-es és 2003-as választás is szabad és demokratikus volt, az ellenzék jogai nem csorbulnak, a jogállamiság és az emberi jogok biztosításában nem jelentkeznek nagyobb problémák, ugyanakkor Horvátországnak lépéseket kell tennie a kisebbségi jogok, különös tekintettel a szerb kisebbségi jogok, érvényesítése és tiszteletben tartása tekintetében. Horvátországnak jelentős fejlesztéseket kell végrehajtania a jogrendszer működésében, és a korrupció elleni harcot még hatékonyabbá kell tennie - áll a jelentésben.

Az országnak teljes mértékben együtt kell működnie a jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszékkel, meg kell tennie minden lépést a vádlottak felkutatásában és a törvényszéknek való átadásában.

A Bizottság kinyilvánította, hogy Horvátországban működő piacgazdaság van, az ország középtávon képes lesz megbirkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel, amennyiben folytatja reformprogramját.

A jelentés szerint Horvátországban a gazdaságpolitika területén egyre nagyobb a politikai konszenzus. A horvát gazdaság az alacsony inflációval jelentős makrogazdasági stabilitást ért el, az országnak fejlett bankszektora és versenyképes turisztikai ágazata van. Ugyanakkor a piaci mechanizmusok működéséhez további fejlesztésekre van szükség, különösen a jogrendszer teljesítményén, a magas adminisztrációs terheken, valamint a földnyilvántartási rendszer hiányosságain kell változtatni.

A jelentés hangsúlyozza: a vállalati szerkezetátalakítás és a privatizáció a vártnál lassabb, s néhány állami vállalat még mindig nagy szerepet tölt be a gazdaságban. A szükséges költségvetési és társadalombiztosítási rendszer reformja még nem történt meg, s a közigazgatási reform is várat magára.  Az egységes piacba történő teljes integráció, a közösségi joganyag adaptációja számos szektor esetében problémákat okozna - írja a Bizottság.

A testület szerint Horvátország már eddig is jelentős törekvéseket tett a jogharmonizáció tekintetében, különösen a belső piaccal és kereskedelemmel kapcsolatban, ám e folyamatot folytatni kell. Horvátországnak tovább kell vinnie a jogharmonizációt, s ezzel párhuzamosan erősítenie kell a közigazgatási és jogi rendszert, ami a közösségi jog átvételének szempontjából nélkülözhetetlen.

2004 júniusában az Európai Tanács jóváhagyta a Bizottság javaslatát, s döntött Horvátország tagjelölti státuszáról és a csatlakozási folyamat megindításáról.

A Bizottság 2004. október 6-án stratégiai dokumentumot tett közzé Horvátország csatlakozási folyamatáról, ám az ország felvételének időpontját nem határozta meg.

Az uniós külügyminiszterek a csatlakozási tárgyalások megkezdését 2005. március 17-ére tették, ám feltételül szabták, hogy Horvátország teljes mértékben működjön együtt a jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszékkel.

Az Európai Bizottság az Ante Gotovina kiadása körüli viták miatt többször is figyelmeztette Horvátországot. A Bizottság szerint Zágráb szándékosan nem tartóztatta le Gotovina tábornokot, aki 2001 júliusában egy nappal azelőtt tűnt el, hogy a bíróság nyilvánosságra hozta az ellene felhozott vádakat. A tábornokot azzal vádolják, hogy az 1995 augusztusi, a lázadó szerbek elleni utolsó horvát akció alatt és után gyilkosságokat követett el.

A csatlakozási tárgyalások végül nem kezdődhettek meg márciusban, mert Carla Del Ponte, a hágai testület főügyésze nem ítélte együttműködőnek Horvátországot. Végül a Törökországgal kezdődő tárgyalások előtt néhány nappal a horvátok is zöld jelzést kaptak és a tárgyalások 2005. október 3-án megindulhattak.

Ausztria hevesen ellenezte, hogy a csatlakozási tárgyalásokat előbb kezdjék meg Törökországgal, mint Horvátországgal. Az osztrák ellenkezés a török tárgyalások megkezdését, így az Unió szavahihetőségét veszélyeztette. Bár hivatalosan soha nem jelentették ki, szakértők mégis egyetértenek abban, hogy a gyors horvát tárgyaláskezdés Ausztria megbékítésére szolgált a török kérdésben.

Gotovinát végül 2005 decemberben a Kanári-szigeteken tartóztatták le, ügyét az ICTY (Nemzetközi Törvényszék) tárgyalta 2008. március 1-jétől. Az ügyet 2010. január 27-én zárták le hivatalosan.

A horvát csatlakozási tárgyalások első szakasza, az ún. átvilágítás 2006 júniusában ért véget, amikor megkezdődhetett a tárgyalások gyakorlati része. A kutatással és tudománnyal foglalkozó első fejezetet június 12-én nyitották meg és azt még aznap le is zárták. 

A 2006 novemberében kiadott bizottsági jelentésben az unió megerősítette, hogy Horvátországnak további erőfeszítéseket kell tennie az igazságügyi reform, a korrupció elleni harc és a gazdasági reformok területén, majd decemberben lezárták a második fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon.

A következő év (2007) júniusáig újabb hét fejezetet nyitottak meg Brüsszelben az unió és Horvátország közti csatlakozási tárgyalások során. Zágráb megkezdte az egyeztetést a szellemi tulajdonjoggal, vállalkozói jogokkal, a pénzügyi szolgáltatásokkal, a korszerű információáramlással és a médiával, a pénzügyi ellenőrzéssel, a szolgáltatások szabadságával és a statisztikával foglalkozó jogszabályokat illetően.

2007 októberben az Európai Unió hivatalosan bejelentette, hogy két újabb fejezet megnyitásával folytatja a Horvátország csatlakozásáról való tárgyalásokat. Az EU-nagykövetek hozzájárultak az egészség- és fogyasztóvédelmi, valamint a külügyi fejezet megnyitásához. Ezzel az ország 14 témafejezetet nyitott meg az összesen 35-ből.

A 2008 júniusi luxembourgi külügyminiszteri ülést követően június 17-én megtartották az unió kétoldalú találkozóit. A Horvátországgal eddig megnyitott 18 tárgyalási fejezetekhez ekkor társult a munkaerő szabad áramlása és a szociálpolitika-foglalkoztatás témaköre.

2008 decemberében újabb témafejezetet nyitottak meg Brüsszelben az ország EU-csatlakozási tárgyalássorozatának újabb, miniszteri szinten megtartott ülésén. Ekkorra már 21 fejezetről tárgyaltak, hetet zártak le, s tíz új fejezet megnyitását tervezték, de a szlovének kilenc megnyitását megakadályozták a két ország közti területi vita miatt. Borut Pahor szlovén miniszterelnök 2008. december 19-én jelentette be, hogy megvétózza a horvát uniós csatlakozási tárgyalások folytatását. Ljubljana összesen tizenegy fejezettel kapcsolatban fogalmazott meg ellenvetést. Szlovéniának azzal kapcsolatban vannak fenntartásai, hogy a Horvátország által előterjesztett dokumentációs anyagban Zágráb az általa kívánatosnak tartott szlovén-horvát határvonalat veszi alapul.

A helyzet konszolidálása érdekében Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítési biztosa ljubljanai látogatásán felajánlotta az uniós testület segítségét. Rehn egy háromtagú, balkáni ügyekben jártas személyekből álló tanács („bölcsek tanácsa”) felállítására tett javaslatot, mely testület segíthetne a két ország közötti határvita megoldásában. A javaslatról bővebben itt és itt olvashat.

Borut Pahor szlovén és Jadranka Kosor horvát kormányfő 2009 szeptemberi ljubljanai tárgyalásait követően bejelentették, hogy Szlovénia nem akadályozza tovább Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásait, mert a két országnak sikerült megállapodásra jutnia határvitájuk rendezése módozatában. A két miniszterelnök közölte, hogy a Pirani-öböl hovatartozásáról nemzetközi közvetítéssel folytatják a tárgyalásokat. A megoldásról bővebben itt tájékozódhat.

2010. április 19-én Horvátország az uniós csatlakozási tárgyalások brüsszeli fordulóján lezárta az áruk szabad mozgásáról szóló fejezetet, így már 18 fejezetet tett félre az összesen 35 fejezetre osztott uniós joganyagból, hárommal kapcsolatosan viszont még ekkor sem kezdődtek meg az egyeztetések.

Az Európai Bizottság a csatlakozási folyamat újabb fejezeteit nyitotta meg a 2010. június 30-i kormányközi konferencián. Az igazságügy és alapjogok, a kül- és biztonságpolitika, továbbá a versenypolitika jogfejezetekről való tárgyalások megkezdése mellett egyúttal az adópolitika és a közbeszerzések joganyagát lezárják, amivel immár 20-ra emelkedik a "kipipált" fejezetek száma. A fejezetekről részletes leírás ezen az oldalon olvasható.

A csatlakozási tárgyalások folyamatáról, az egyes tárgyalás fejezetek megnyitásáról/lezárásáról a horvát külügyminisztérium ezen oldalán olvasható részletes információ.

A horvát csatlakozási folyamatról még az alábbi oldalakon olvasható részletes információ:

Európai Bizottság