2009. október 9. - EUvonal
Barroso szerdán az Európai Parlamentben a következőképpen csillapította le a képviselőket, akik „Európa elnöke”-ként emlegették az új pozíciót: „sajnálom, de nem lesz olyan pozíció, hogy „Európa elnöke”. Ha a Lisszaboni Szerződés életbe lép, akkor az Európai Tanácsnak lesz állandó elnöke. Fontos megérteni a különbséget, mert néha úgy érzem, hogy furcsa feltételezések keringenek az intézményekkel kapcsolatban.”
A reformszerződésben nincs egészen pontosan meghatározva az új elnöki poszt jogköre, számos részlet még tisztázásra vár. Minden bizonnyal sok múlik majd a pozíciót először betöltő politikuson is, és sok minden aszerint alakulhat, az új vezető mennyire és mire használja ki majd a poszt nyújtotta lehetőségeket.
Barroso gyakran képviseli a közösséget nemzetközi fórumokon, így számára különösen fontos kérdés, hogy mily jogköröket kap majd az új elnök. Egy új, erős elnöki pozíció ugyanis jelentősen gyengítheti az Európai Bizottság elnökének hatásköreit is. Az Európai Bizottság elnökének nincsen beleszólása az Európai Tanács állandó elnökének megválasztásába, de Barroso figyelmeztetett: a Bizottság nem fogja elfogadni azt a feltevést, hogy az Európai Tanács állandó elnöke „Európa elnöke”.
Néhány tagállam, például Franciaország olyan erőskezű, széles jogkörrel rendelkező elnököt szeretne, aki képes az Egyesült Államok és Kína kapuit megnyitni, és velük azonos súllyal képviselni a közösséget nemzetközi porondon.
A pozícióval kapcsolatban jelenleg legtöbbször Tony Blair volt brit miniszterelnök neve merül fel. Amennyiben Blair lenne az első elnök, valószínűleg túllépné a szerződésben körvonalazott adminisztratívabb és inkább reprezentációs szerepkörrel bíró funkciót. Blair jelöltségével kapcsolatosan folyamatosan felrótt kifogás országa iraki szerepvállalása, valamint az a tény, hogy a közösség számára ilyen fontos pozíciót hogyan tölthet be egy politikus, akinek a mandátuma alatt az Egyesült Királyság olyan kulcsfontosságú integrációs projektekből vonta ki magát, mint az eurózóna, vagy a schengeni övezet.
Blair nem az egyetlen szóban forgó személy, akiket esélyesként tartanak számon az új pozícióra. A poszttal összefüggésbe hozták már többek között Jan-Peter Balkenendét, luxemburgi részről Jean-Claude Junckert, illetve és Felipe Gonzalez volt spanyol miniszterelnököt is.
