EUvonal - EU Tájékoztató Szolgálat

José Manuel Barroso első Bizottságának mandátuma 2009 októberében járt le hivatalosan. A Lisszaboni Szerződésben azonban a korábbinál eltérő szabályozás vonatkozott a testület összetételére, így az új biztosok kiválasztását csak azután kezdték meg, miután az új alapszerződés életbe lépett (2010. december 1.).

Julian Priestley, egy tapasztalt uniós veterán az EurActivnak elmondta, hogy „az unió történetében ez volt az eddigi leghosszabb interregnum”. A mai parlamenti szavazás valóban egy ennél is hosszabb folyamat végére tesz pontot, az új alapszerződés előkészítése ugyanis már 2001-ben, a Laekenben tartott csúcstalálkozón megkezdődött, de lezárja az első Barroso-Bizottság ügyvivői időszakát is, amely 2009 novembere óta tart.

Sir Julian a Parlament főtitkára volt 1997 és 2007 között. Elmondta: senki nem hibás az elvesztegetett értékes időért, de hangsúlyozta, hogy a pótlásra sürgős szükség van. Hozzátette, hogy a napirenden lévő ügyek egyike sem tűr halasztást és ez igen aggasztó.

„A lisszaboni napirend folytatásaként meg kell teremteni az új gazdasági programot és a növekedési stratégiát. Ennek keretében ösztönözni kell az aktív munkaerő-piaci politikákat és a versenyképességet. A lehető legrövidebb időn belül vissza kell állítani a tagállamok pénzügyi stabilitását, tökéletesíteni kell a belső piacot, és folytatni kell a jobb szabályozás megteremtésének folyamatát is. Kezelni kell a koppenhágai konferencia kudarcát, új szabályozást kell bevezetni a bankok és a pénzügyi szervezetekre vonatkozóan. Szükséges továbbá a Közös Agrárpolitika és más Strukturális politikáknak, valamint a költségvetés reformja is.”

Elmondta továbbá, hogy ezzel párhuzamosan, a Bizottság felelős azért, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott intézmények működőképessé váljanak, valamint a testületnek kell helyrehoznia a tíz éve zajló intézményi reform miatt a Közösségek ért károkat.

Sir Julian úgy véli, hogy az új biztosok nem teljesítettek túl jól a parlamenti meghallgatások jelentette vizsgán. A képviselők szerint a jelöltek többnyire éppen csak átmentek a rostán. „A legtöbb biztos-jelölt vonakodott konkrét kezdeményezéseket tenni” – mondta Priestley. A meghallgatás fő érdeme „az alkalmatlanok kigyomlálása”, azonban a „meghallgatás túlélői” nem mutattak megbízható jövőképet feladataikkal kapcsolatban – hangsúlyozta.

„Egy vagy két kivételtől eltekintve nem nyilvánvaló, hogy a második Barosso-Bizottság sok sikeres biztossal indulna” – hasonlította össze a sztárok nevével fémjelzett korábbi Prodi-Bizottsággal a hosszú időt szolgáló parlamenti titkár. Priestley ugyanakkor úgy vélte, a portfoliók José Manuel Barosso által megszabott felosztása megfelelően kiegyensúlyozott. „Mindenki megfelelő munkát kapott. Elkerülhetetlen a versengés a 27 biztos között, most azonban úgy tűnik [ez a verseny], sokkal inkább irányíthatóbb lesz. Ezenfelül a belső egyensúlyok – légyen az politikai, földrajzi, régi és új tagállamok közti, régi és új biztosok közötti, vagy nemek közti - kezelhetőbbek lesznek.

Ezt a nézetet ugyanakkor nem mindenki osztja. Egyes parlamenti körök úgy vélik, hogy az új Barosso-Bizottságban a felelősségi körök újszerű átfedése kockázatot rejt magában, amely kihat a következő hónapokra, sőt még évekre is. Sir Julian szerint az új Bizottság egy „igen széles koalíciót” képez, és az erős liberális jelenlét is biztosítja számára a Parlament legerősebb frakcióinak tartós támogatását.

Amíg az előterjesztések és cselekvések megfelelőek, addig a bíráskodás a Bizottság falain kívül marad. Catherine Ashton, az EU Külügyi Főképviselője és a Bizottság alelnöke azonban komoly próbatételnek néz elébe. „Ő a munkájában vagy sikert, vagy kudarcot arat. Neki kell az új Külügyi Szolgálatot megalkotni, elegendő autonómiát és autoritást biztosítva a külügyi napirendek megadásához. Továbbá abban is döntenie kell, hogy külügyi szempontból mely az a néhány prioritás, ahol konszenzus érhető el, és melyek azok, ahol az unió tisztázó szerepére van szükség. Nincs sok ideje arra, hogy bizonyítson” - mondta Priestley.