A szerződés közös elveket és célokat határoz meg az Unió külső fellépése tekintetében. Ezek a következők: demokrácia, jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tisztelete, egyenlőség és szolidaritás.

A jelenlegi szerződések külkapcsolatokkal foglalkozó rendelkezéseinek többségét a Lisszaboni Szerződés egyetlen cím alá sorolva rögzíti. Ez áttekinthetőbbé teszi a kérdéses rendelkezéseket, és fokozza az Unió fellépésének következetességét.

A közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő jelenlegi feladatköre kiegészül a Bizottság egyik alelnöki posztjával járó feladatokkal, s ezáltal új, kettős szerepkört betöltő intézményi szereplő jelenik meg a színen (az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke). Az új tisztségek következetesebb külső fellépést és hangsúlyosabb szerepet biztosítanak az EU számára a világpolitika színpadán, mivel általuk az Unió egységes arculatot nyer, és megkönnyítik a „közös európai érdek” hatékonyabb érvényesítését.

A főképviselő/alelnök munkáját az európai külügyi szolgálat (European External Action Service, EEAS) segíti majd. A közös szolgálat munkatársai a Tanács és a Bizottság tisztviselőiből és a tagállamok diplomáciai szolgálatainak tagjaiból kerülnek ki.

A Lisszaboni Szerződés létrehozza továbbá a humanitárius segítségnyújtás konkrét jogalapját. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtási intézkedések során tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit, a pártatlanság és semlegesség követelményét, és a megkülönböztetés tilalmának elvét.

A szerződés ezenfelül célul tűzi ki az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtest létrehozását.