|
 |
|
Milyen tervek szólnak a gazdasági kormányzás további mélyítéséről?
Eurókötvények„Az eurókötvények középtávon az eurózóna stabilitásának forrásaivá válhatnak, de nem tudnak eleget tenni a rövid távú szükségleteknek” – foglalt állást a Gazdasági és Monetáris Bizottság még 2011 decemberében. Azóta is heves viták folynak a kötvények bevezetését és ellenzését támogató táborok között.Az eurókötvények garanciát jelentenének az eurózónán belül, hisz az államok felelősek lennének a többiek tartozásainak visszafizetésére. Három lehetőség merült fel az eurókötvények bevezetése kapcsán: az első alapján minden eurózónán belüli nemzeti kormány kötvénykibocsátását felváltaná a közös eurókötvények rendszere. A második opció alapján az eurókötvények csupán részlegesen váltanák fel a nemzeti kötvényeket. A harmadik lehetőség szintén részleges felváltással számol „számos”, de nem közös garanciákkal, ami azt eredményezné, hogy minden állam saját maga lenne felelős az általa kibocsátott eurókötvényekért. A harmadik megközelítés könnyebben végrehajtható, mert nem szükséges hozzá megváltoztatni az Európai Unió szerződéseit, de kevesebb előnnyel is járna. 2012 júniusán a Gazdasági és Monetáris Bizottságban felmerült, hogy a nagyon rövid lejáratú hiteleket azonnal fogják össze eurobills-é (pl. adósság, melynek futamideje kevesebb, mint egy év), hosszabb távon pedig az EU ne csak az eurókötvényeket vezesse be, hanem az USA modelljét követve egyfajta szövetségi adósságot hozzanak létre.A eurobills megkönnyítené az országok legsürgetőbb adósság-finanszírozási igényét a rövid távú hitelek összefogásával. A hosszabb lejáratú hitelek továbbra is a tagállamok feladata lenne. Egy adósság-ügynökség kiosztaná az adósságot, de a kiosztási menetrendet továbbra is a tagállamok határoznák meg. Az adósságok évenkénti kiosztása határozott tárgyalási erőt biztosítana a pénzügyi felügyeleti hatóságoknak, ami csökkentené a kockázatát annak, hogy néhány ország lelassítja a gazdasági reformját.Az eurókötvények használata csak azon tagállamok számára lenne nyitva, akik megfelelnek az uniós gazdasági kormányzás szabályainak továbbá egy európai adósság-ügynökség megalapítására lenne szükség a célok elérésére. A kötvények nagy segítséget nyújtanának a perifériás nemzeteknek azzal is, hogy a hitelfelvételek költségei csökkennének, így könnyebb lenne a kölcsönt felvenni, kint lévő adósságot kezelni, s megtartani a hitelképességüket.Az eurókötvények bevezetésének fő támogatói az eladósodott déli országok (Spanyolország, Olaszország) de Franciaország is az ötlet mellett van. A terv legnagyobb ellenzője Angela Merkel német kancellár, aki szerint túlzott terheket jelentene Németország számára.Az eurókötvények ügye a mai napig nincs lezárva, 2012. június 28-29.-én EU csúcsot tartanak, aminek fő témája a gazdasági válság leküzdése, ám eurókötvényekről nem esett szó a tanácskozás során.További információ itt és itt olvasható.Tranzakciós adóAz európai pénzügyi szektor szabályozatlansága közrejátszott a válság kialakulásában. Annak érdekében, hogy az ágazat kiegyensúlyozottan járuljon hozzá az államháztartáshoz, illetve a polgárok, vállalkozások és a tagállamok érdekében legyen, az Európai Bizottság 2011. szeptember 28-án előterjesztette javaslatát a pénzügyi tranzakciós adóról (Financial Transaction Tax – FTT).Az FTT révén a pénzügyi szektor megfelelően járulna hozzá az európai gazdaságok újjáépítésének költségeihez és az államháztartásokhoz. A javasolt adó jelentős bevételeket termel majd, és segít elérni a pénzügyi piacok nagyobb stabilitását anélkül, hogy indokolatlan kockázatot jelentenének az EU versenyképességére.Az adó hatálya alá tartozna valamennyi pénzügyi tranzakció, azaz pénzügyi eszközök, úgymint társasági részvények, kötvények, pénzpiaci eszközök, kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei és strukturált és származékos termékek eladása és vétele, valamint származékos megállapodások megkötése és módosítása, azzal a feltétellel, hogy a tranzakcióban érintett felek legalább egyike valamelyik tagállamban letelepedett, valamint hogy az egyik tagállam területén letelepedett pénzügyi intézmény (például befektetési vállalkozás, szervezett piac, hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, kollektív befektetési vállalkozás és nyugdíjalap, illetve ezek kezelői és más olyan vállalkozások, amelyek tevékenységének jelentős részét alkotják a tranzakciók) tranzakcióban részt vevő fél, saját számlára vagy más személy számlájára jár el, vagy a tranzakció valamely fele nevében jár el.Nem tartoznak a javaslat hatálya alá a következők: - az európai pénzügyi stabilitási eszköz;
- két vagy több tagállam által finanszírozás igénybe vétele, valamint súlyos finanszírozási problémákkal érintett vagy veszélyeztetett tagjai számára pénzügyi segítségnyújtás céljából alapított nemzetközi pénzügyi intézmény;
- a központi szerződő felek, azaz olyan jogi személyek, amelyek a pénzügyi tranzakcióban az ügyleti felek közé belépnek;
- a központi értéktárak és a nemzetközi központi értéktárak.
Nem tartoznak a javaslat hatálya alá a következő tranzakciók:
- az elsődleges piaci tranzakciók, elvben a társasági részvények vagy kötvények kibocsátása tekintetében;
- tranzakciók a tagállamok központi bankjaival.
A Bizottság két okból határozott a tranzakciós adó bevezetése mellett.
- Először is, az ágazat jelenleg alacsonyabb adókulcsú, mint más szektorok. A javaslat ezáltal jelentős pótlólagos adóbevételeket generálna, így a pénzügyi szektor jobban hozzájárulna az államháztartásokhoz.
- Másodszor, egy uniós szintű összehangolt keret segíthetne megerősíteni az EU egységes piacát. Ma 10 tagállamban van helyi szintű pénzügyi tranzakciós adó. A javaslat egy új, minimum adó rátát vezetne be, ráadásul összehangolná a különböző, már meglévő adókat a pénzügyi tranzakció területén az EU-ban. Ez segítene csökkenteni a verseny torzulásait az egységes piacon, visszatarthatná a kockázatos kereskedelmi tevékenységeket és kiegészítő szabályozási intézkedéseket, melyeknek célja, hogy elkerüljék a jövőbeni válságokat. A pénzügyi tranzakciós adó uniós szinten megerősítené az EU pozícióját, hogy előremozdítsák a közös szabályokat az adók globális szintjén, nevezetesen a G20-akban. A bevételek meg lennének osztva az EU és a tagállamok között. Az adó egy része az EU saját forrásaként lenne felhasználható, amivel csökkenthető lenne a nemzeti hozzájárulások mértéke. (becsült GNI-hozzájárulás csökkenés tagállamokra lebontva itt olvasható. A tagállamok dönthetnének úgy, növelik jövedelmüket a pénzügyi tranzakciók magasabb arányú megadóztatásával.
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének keletkezése, adóalap és adókulcsok
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettsége a tranzakció létrejöttekor keletkezik. A tranzakció későbbi visszavonása vagy helyesbítése – a tévedés esetének kivételével – nem érinti az adókötelezettség keletkezését.
A származékos megállapodásokat érintő tranzakciók kivételével a többi tranzakció esetében az adó alapját elvben az átruházásért cserében az ügyleti partner vagy harmadik fél által megfizetett, vagy tőle esedékes teljes ellenérték képezi.
A származékos megállapodásokat érintő tranzakciók esetében a pénzügyi tranzakciós adó alapja a származékos megállapodás pénzügyi tranzakció idején fennálló fiktív értéke (azaz egy adott származékos megállapodásra kifizetett összegek kiszámítására használt, mögöttes névleges vagy névérték).
Az alkalmazandó átváltási árfolyam adott esetben a pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének keletkezési időpontjában az érintett tagállam legreprezentatívabb devizapiacán jegyzett legutolsó eladási árfolyam, vagy pedig az erre a piacra való hivatkozással meghatározott árfolyam.
A pénzügyi tranzakciós adó tagállamok által meghatározott kulcsai nem lehetnek alacsonyabbak a következőknél (minimális érték):
- a származékos megállapodásokat érintő pénzügyi tranzakcióktól eltérő tranzakciók esetében 0,1%;
- a származékos megállapodásokat érintő pénzügyi tranzakciók esetében 0,01%.
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetése, kapcsolódó kötelezettségek, valamint az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése
A pénzügyi tranzakciós adót minden olyan (valamely tagállamban letelepedettnek minősülő) pénzügyi intézmény megfizeti, amelynek esetében valamelyik alábbi feltétel teljesül:
- a tranzakcióban félként részt vesz, saját számlára vagy más személy számlájára jár el;
- a tranzakció egyik fele nevében jár el;
- a tranzakciót a saját számlájára folytatta le.
Megjegyzendő tehát, hogy egy tranzakcióban félként részt vevő vagy közreműködő valamennyi pénzügyi intézmény köteles az adót megfizetni. Ezért egyetlen pénzügyi tranzakció mindkét oldalon adófizetési kötelezettséget keletkeztethet, az érintett pénzügyi intézmény székhelye szerinti tagállamban alkalmazandó adókulcs alapján.Amennyiben azonban a pénzügyi intézmény másik pénzügyi intézmény nevében vagy számlájára jár el, az adót kizárólag e másik pénzügyi intézménynek kell megfizetnie.Továbbá, a tranzakcióban részt vevő minden fél egyetemlegesen felel a tranzakció után esedékes adó pénzügyi intézmény általi megfizetéséért.A pénzügyi tranzakciós adót az alábbi időpontokban kell befizetni a tagállamok adóhatóságaihoz:elektronikus úton végzett tranzakciók esetében az adókötelezettség keletkezésének pillanatában;minden más esetben az adókötelezettség keletkezésének pillanatát követő három munkanapon belül.A tagállamok kötelesek az adófizetés biztosítását és az adófizetés ellenőrzését szolgáló további kötelezettségeket előírni.A tagállamok a pénzügyi tranzakciós adón és a héa-irányelvben előírt hozzáadottérték-adón (DA) (héán) kívül nem vezethetnek be és nem tarthatnak fenn a pénzügyi tranzakciókat terhelő más adót.
Források:
Az Európai Bizottság honlapja a pénzügyi szektor adózásárólAz Európai Bizottság sajtóközleménye a pénzügyi tranzakciós adórólAz Európai Parlament híre a tranzakciós adóról
A pénzügyi tranzakciós adó az uniós jogszabály gyűjteménybenUtolsó frissítés: 2012.07.02
 |
|
|
|
|
kövessen minket:
