Az Európai Unió külkapcsolatai meglehetősen szerteágazóak, hiszen az Európai Közösségek (EK) a világ számos országával kötött társulási, együttműködési vagy kereskedelmi megállapodást, napirenden vannak a bővítési ügyek és az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt kapott a szomszédsági politika is. Az EK a fejlesztési politika terén is igen aktív, legnagyobb adományozóként a világ segélyeinek 55 százalékát osztja szét.

Az EK kizárólagos jogkörrel rendelkezik a kereskedelmi megállapodások megkötésekor (melyeket általában az Európai Bizottság valósít meg), de a társulási és csatlakozási szerződések megkötése csak a tagállamokkal közösen történhet. A közös kül- és biztonságpolitikát (CFSP) érintő kérdésekben az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács az Unió legfelső döntéshozó fóruma dönt, amely rögzíti a CFSP elveit és fő irányait, elfogadja a közös stratégiákat, s központi szerepet játszik a közös akciók meghatározásában. Bár a CFSP alapvetően kormányközi jellegű politika, a Bizottságra ennek ellenére a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtását illetően is fontos szerep hárul.

Az Európai Bizottságban külön biztos felel a külkapcsolatokért és szomszédságpolitikáért, a külkereskedelemért, a segélyezési és a fejlesztési politikáért, valamint a bővítésért. Az Európai Bizottság több mint 120 országban működtet delegációt. A nemzetközi szervezetekben (WTO, OECD, ENSZ, stb.) az EK-t általában az Európai Bizottság, illetve a Tanács soros elnöke képviseli, de az üléseken részt vesznek a tagállamok képviselői is.

Fontosabb megállapodások

India

Az Unió és India közötti Együttműködési Szerződés (Co-operaton Agreement) 1994-ben lépett hatályba. A Szerződés túlmutat a nemzetközi együttműködésben megszokott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokon, beemelve a kutatás-fejlesztés, a kultúra, a környezetvédelem és a nemzetközi bűnözés megelőzésének ügyét is.

A Szerződéssel egy időben aláírt Közös Politikai Nyilatkozat (Joint Political Statement) határozta meg az együttműködés politikai kereteit, éves miniszteri szintű találkozókat írva elő.

Az 1996. júniusában kiadott, „Az EU és India közötti szoros együttműködésről” címet viselő Bizottsági közlemény újabb lökést adott a kapcsolatoknak. A Tanács és a Parlament jóváhagyásával a Bizottság lett az együttműködésért felelős intézmény.

Az Unió igyekszik még szorosabbra fűzni kapcsolatát Indiával. Ennek jele a 2004. június 16-án megjelent „Az EU-India stratégiai partnerségről” szóló közlemény, melyben a Bizottság szakpolitikák szerint foglalta össze az együttműködés eredményeit, a nehézségeit és az előrelépés lehetséges módjait.

Oroszország

Oroszország földrajzi közelsége és politikai jelentősége kiemelt helyet foglal el az Unió partnerei között. Jogi alapja az 1997-ben hatályba lépett Partnerségi és Együttműködési Szerződés, mely több szakpolitikában is megszabja az együttműködés irányát:

• Kereskedelmi és gazdasági együttműködés: Cél a legnagyobb kedvezmény elve alapján a fokozatos liberalizáció és a mennyiségi korlátozások felszámolása, a jogrendszer közelítésével a kiszámítható gazdasági környezet megteremtése., valamint a szellemi javak kölcsönös védelme.
• Szakpolitikai együttműködés többek között a kutatás-fejlesztés, az energiapolitika, a közlekedéspolitika és az űrkutatás területén.
• Politikai párbeszéd nemzetközi ügyekben a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásával.
• Bel és igazságügyi együttműködés a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és a pénzügyi csalások megfékezése érdekében.

A partnerség stratégiai kérdéseit a felek évente két csúcstalálkozón vitatják meg, melyen az orosz elnök és a Bizottság elnöke mellett részt vesz az Unió közös kül- és biztonságpolitikáért felelős főmegbízottja is. A szakmai egyeztetés a miniszteri szintű Állandó Partnerségi Tanácsban és a főtisztviselői szintű Együttműködési Bizottságban folyik.

Oroszország a kétoldalú megállapodások mellett kedvezményezettje a Tacis programnak, mely a kelet-európai és közép-ázsiai államoknak nyújt pénzügyi segítséget a jogrendszer és a közigazgatás átalakításához, infrastrukturális fejlesztésekhez, az átmenettel járó szociális feszültségek kezeléséhez, valamint környezetvédelmi és nukleáris biztonsági beruházásokhoz.

Kína

Az Unió jelenlegi Kína-politikájának alapja a 2003. októberében megjelent „Ígéretes partnerség: közös érdekek és kihívások az EU és Kína kapcsolatában” címet viselő dokumentum. Az első, 1995-ben készült elemzés óta a kínai kapcsolatokat folyamatosan három téma határozta meg: politikai párbeszéd, különös tekintettel az emberi jogokra; a vitákkal terhes kereskedelmi együttműködés; és az egyéb szakpolitikai kérdések.

A politikai párbeszéd az Unió és Kína között folyamatos, és az emberi jogok megsértését rendszeresen elítélő európai nyilatkozatok mellett is szívélyes. Ezzel ellentétben a kereskedelmi kapcsolatok meglehetősen viharosak. Európa elsősorban a külföldi befektetések könnyítését és a piacgazdaság érvényesítését kéri számon Kínától, míg fordítva az EU vám- és kvótarezsimjét illetik komoly kritikával. Az Unió komoly kereskedelmi deficittel küzd Kínával szemben, és ágazati megállapodásokkal igyekszik féken tartani az olcsó kínai importot.

A kereskedelem mellett több szakpolitikában létezik kétoldalú megállapodás a felek között. Az Unió 2002 és 2006 között 250 millió euróval támogatja a kínai gazdasági reformok sikerét, különös tekintettel a WTO előírások átvételére, a környezet védelmét, az emberi jogok érvényesítését és a jogállamba való átmenetet.

ASEAN

Az Unió hosszú távú együttműködésre törekszik az ASEAN országaival. Az első együttműködési megállapodás már igen korán, 1980-ban megszületett, és az ASEAN 10 tagja közül jelenleg 9-re terjed ki a hatálya (az EU nem hajlandó kiterjeszteni a megállapodást Myanmarra, mert elégedetlen az emberi jogok helyzetével).

Az Unió és az ASEAN vezetői 1978 óta minden második évben tekintik át az együttműködés menetét. A 2005-ös jakartai konferencián az ASEAN államai nyilatkozatban kötelezték el magukat a kapcsolatok szélesítése mellett hangsúlyozva, hogy egymás közötti együttműködésében az Uniót tekintik referenciának és követendő példának.

Az EU az ASEAN harmadik legfontosabb gazdasági partnere, és bár az árukereskedelem volumene évek óta csökken, a szolgáltatásexport és import dinamikusan bővül. Különösen igaz ez Szingapúr esetében, mely Kínát is megelőzi az európai tőkebefektetések terén.

Japán

Az európai-japán kapcsolatok különösen az 1991-ben született Politikai Nyilatkozat óta dinamikusan fejlődtek. A fejlett gazdasági kapcsolatok mellett Japánnal különösen erős az együttműködés politikai és kulturális téren. Az Unióhoz hasonlóan Japán is komoly anyagi áldozatokat hoz a háború sújtotta területek újjáépítéséért, a fejlődő térségek felzárkóztatásáért. (Jelenleg a világ összes fejlesztési segélyeinek 55%-a az Európai Uniótól származik, de 2001-ig Japán számított a legnagyobb donornak.) Az erős oktatási együttműködés, a kölcsönös ösztöndíjak rendszere is hozzájárult ahhoz, hogy a 2005-ös évet a Bizottság az Európa és Japán közötti cserekapcsolatok évének nyilvánította.

A hagyományosan zárt Japán gazdaság csak az utóbbi években nyitott a külföldi tőkebefektetések befogadása felé. Az Európai Unió az Egyesült Államokat is megelőzve a legfontosabb tőkeexportőr, míg fordítva Európa a japán tőke második legkedveltebb célpontja. Az európai gyártókat az Unió az EXPROM program keretében segíti a piacra jutásban, egyrészt a japán nemzetközi vásárokon való részvétel támogatásával másrészt szakmai gyakorlati ösztöndíjjal.

A korábbi évtizedeket éles kereskedelmi viták jellemezték Európa és Japán között. Mára azonban ezeket kiemelkedően szoros összefogás váltotta fel, különösen a WTO tárgyalási fordulókon., ahol mindketten a harmadik országok érdekeinek hangsúlyosabb figyelembe vételét szorgalmazzák.

Az Unió és Japán között tucatnyi szakpolitikai egyezmény született, többek között az iparpolitikai, a kutatás-fejlesztési, közlekedésügyi, telekommunikációs, környezetvédelmi területeken, a szociális rendszerek és a fejlesztési segélyek összehangolásában.

Az Európai Unió kapcsolatai az egyes országokkal

Nyugat-Európa

EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás)
Izland
Liechtenstein
Norvégia
Svájc

Dél-kelet Európa

Társulási megállapodás
Törökország

Stabilitási és társulási megállapodás
Horvátország
Macedónia

Kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény
Albánia

Keretegyezmény a Közösségi programokban való részvétel általános feltételeiről
Albánia
Bosznia Hercegovina
Szerbia
Montenegró
Koszovó

Dél-Ázsia

Partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodások
Banglades
India
Pakisztán
Sri Lanka

Együttműködési megállapodások
Nepál

Dél-kelet Ázsia

ASEAN Együttműködési Megállapodás
Brunei
Myanmar
Fülöp Szigetek
Indonézia
Kambodzsa
Laosz
Malajzia
Szingapúr
Thaiföld
Vietnám

Észak-kelet Ázsia

Kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás
Kína
Makaó

Kereskedelmi és együttműködési keret-megállapodás
Dél-Korea

Közép-Ázsia

Partnerségi és együttműködési megállapodások
Oroszország
Kazahsztán
Kirgizisztán
Tádzsikisztán
Türkmenisztán
Üzbegisztán
Ukrajna
Örményország
Azerbajdzsán
Fehéroroszország
Moldova
Grúzia

Kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás
Mongólia

Közel-Kelet és Észak-Afrika

Euro-mediterrán társulási megállapodások
Izrael
Jordánia
Libanon
Palesztin Hatóság (interim egyezmény)
Algéria
Egyiptom
Marokkó
Tunézia
Törökország
Szíria (aláírás előtt áll)

Külön kétoldalú társulási megállapodás
Izrael

Külön kétoldalú együttműködési megállapodások
Jordánia
Libanon
Szíria
Jemen

„Perzsa Öböl országai” - EU Együttműködési megállapodás
Bahrain
Egyesült Arab Emírségek
Katar
Kuvait
Omán
Szaúd-Arábia

AKCS országok (Cotonou-i Partnerségi Egyezmény)

Afrika

Angola
Benin
Botswana
Burkina Faso
Burundi
Kamerun
Zöldfoki Köztársaság
Közép-Afrikai Köztársaság
Csád
Comore Szigetek
Kenya (Társulási megállapodás)
Lesotho
Libéria
Madagaszkár
Malawi
Mali
Kongó (Brazzaville)
Kongó (Kinshasa)
Dzsibuti
Egyenlítői  Guinea
Eritrea
Etiópia
Gabon
Gambia
Ghána
Guinea
Guinea Bissau
Elefántcsontpart
Mauritánia
Mauritius
Mozambik
Namíbia
Niger
Nigéria
Ruanda
Sao Tome & Principe
Szenegál
Seychelles
Sierra Leone
Szomália
Dél Afrika
Szudán
Szváziföld
Tanzánia (Társulási megállapodás)
Togo
Uganda (Társulási megállapodás)
Zambia
Zimbabwe

Karibi országok

Antigua és Barbuda
Bahamák
Barbados
Belize
Kuba
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Grenada
Guyana
Haiti
Jamaica
St.-Kitts & Nevis
St.-Lucia
St.-Vincent
Suriname
Trinidad és Tobago

Csendes óceáni országok

Cook Szigetek
Fidzsi szigetek
Kiribati
Marshall Szigetek
Mikronézia
Nauru
Niue
Palau
Pápua Új- Guinea
Samoa
Salamon Szigetek
Tonga
Tuvalu
Vanuatu

Óceánia

Közös nyilatkozat a kétoldalú kapcsolatokról
Ausztrália
Új-Zéland

Latin Amerika

Mercosur - Együttműködési keret-megállapodás
Argentína
Brazília
Chile (Társulási megállapodása is van)
Paraguay
Uruguay

Andok Közösség - Politikai és együttműködési megállapodás
Bolívia
Ecuador
Kolumbia
Peru
Venezuela

Közép Amerika - Együttműködési keret-megállapodás
Costa Rica
El Salvador
Guatemala
Honduras
Nicaragua
Panama

Külön kétoldalú együttműködési keret-megállapodás
Mexikó

(EUvonal gyűjtés)