1. Mit nevezünk GMO-nak? 

A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) olyan élő szervezetek, amelyekben a genetikai örökítőanyagot (DNS) a géntechnológia molekuláris módszereivel a természetben elő nem forduló módon változtatták meg. 

A technológiát gyakran nevezik „modern biotechnológiának” vagy „géntechnológiának”, néha pedig „rekombináns DNS technológiának” vagy „génmódosításnak, génmanipulációnak”. Ezzel a technológiával lehetőség nyílik egy élő szervezet kiválasztott génjeinek, génszakaszainak átültetésére egy másik élő szervezetbe, akár nem-rokon fajok esetén is. 

2. Milyen jelenleg a GMO-kra vonatkozó jogi szabályozás az EU-ban? 

Az EU már az 1990-es évek elejétől megkezdte a vonatkozó jogi szabályozás kidolgozását, és a GMO-kal kapcsolatban specifikus szabályozást vezetett be a lakosság egészsége és a környezet védelme érdekében. Ezzel egy időben egységes követelményeket teremtett a biotechnológia piaca számára. 

Az első jogszabály 1990-ben született meg (ez volt a 90/220/EGK irányelv, amelyet azóta hatályon kívül helyeztek), és a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátását szabályozta. Az irányelv a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozóan előzetes engedélyezési eljárást vezetett be. Előírja, hogy bármely GMO környezetbe történő kibocsátását, illetve forgalomba hozatalát megelőzően környezeti hatástanulmányra van szükség.  

Az engedélyezés érdekében a kérelmezőnek részletes dokumentációt kell benyújtania, amely tartalmazza a környezeti hatásvizsgálatra és az annak alapján szükséges biztonsági előírásokra vonatkozó információkat, termékek esetén a felhasználási útmutatóra, a címkézésre szolgáló javaslatot is. 

A GMO-kból származó termékekre, mint például a tészta vagy a ketchup, nem ez a horizontális irányelv vonatkozik, hanem vertikális, szektorális rendeletekkel szabályozzák ezeket, pl. az új élelmiszerekről és új élelmiszer-összetevőkről szóló 258/97/EK rendelet.

A rendelet bizonyos pontjait azóta az Európai Parlament és a Tanács 1332/2008/EK rendelete módosította.
 

A 90/219/EC direktíva, amelyet a 98/81/EK irányelv módosított, a genetikailag módosított mikroorganizmusokra  vonatkozik, azok kutatási és ipari célú felhasználását szabályozza. 

Ezt követően több jogszabály is született a témában, ezek a következők:

 

• 2001/18/EK irányelv a géntechnológiával módosított szervezetek szándékos környezeti kibocsátásáról (hatályon kívül helyezte az előbb említett 90/220 számú tanácsi irányelvet)  
• 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról  
• 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon-követhetőségéről és címkézéséről  
• 1946/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről
• 65/2004/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról
• 641/2004/EK rendelet az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az új, géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezése iránti kérelem, a létező termékek bejelentése és a kockázatértékelés során kedvező eredményt mutató,géntechnológiával módosított anyagok véletlen cagy technikalilag elkerülhetetlen jelenléte tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról
• A Bizottság 1981/2006/EK rendelete az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikkének a géntechnológiával módosított szervezeteket vizsgáló közösségi referencialaboratórium tekintetében történő végrehajtásának részletes szabályairól (EGT vonatkozású szöveg)
  
• Az Európai Parlament és a Tanács 298/2008/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendeletnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása tekintetében történő módosításáról
  
• A Bizottság 2008/289/EK határozata (2008. április 3.) a rizstermékekben előforduló, nem engedélyezett, genetikailag módosított Bt 63 szervezetre vonatkozó szükségintézkedésekről
  
• A Bizottság 2008/730/EK határozata (2008. szeptember 8.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (az értesítés a C(2008) 4735. számú dokumentummal történt)
  

3. Milyen kockázat-becslési eljárást alkalmaznak az engedélyezési eljárás során? 

A géntechnológia a mai napig heves viták középpontjában áll. Sokak szerint a biotechnológiának kulcsszerepe lehet az emberiség XXI. századi gazdasági fejlődésében és megoldást jelenthet az éhezés elleni küzdelemben. Vívmányai felhasználhatók a növény­termesztésben, az állattenyésztésben, az orvoslásban, a környezetvédelemben. Ellenzői azon­ban számos veszélyre hívják fel a figyelmet. Többek között arra is, hogy a gyors fejlődés következtében nem volt elegendő idő a potenciális veszélyek és a hosszú távú hatások kimutatására. Kevéssé ismertek a genetikailag módosított szervezetek környezeti, ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatai. A környezet és az egész élővilág védelme érdekében maximálisan törekedni kell az elővigyázatosság elvének alkalmazására, a folya­matok nyomon követésére, és a várható hatások, kockázatok pontos felmérésére, becslésére. 

A kockázatbecslés célja az, hogy meghatározza és megbecsülje a GMO-k közvetlen vagy közvetett, azonnali vagy késleltetett esetleges ártalmas hatását, valamint számba vegye a GMO-k hosszú távú hatásait a környezetre és az emberi egészségre. A hatástanulmány figyelembe veszi, hogyan állították elő a genetikailag módosított terméket, és megvizsgálja a géntermékre vonatkozó kockázatokat (pl. tartalmaz-e a termék toxikus vagy allergén fehérjéket) és a génátvitel lehetőségeit (pl. átkerülhetnek-e az antibiotikum-rezisztencia gének más szervezetekbe). 

4. Milyen jogszabályok vonatkoznak a GMO-k szabad környezetbe történő kibocsátására (2001/18/EK irányelv)? 

A genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátását a 90/220/EGK tanácsi irányelv szabályozta korábban. A Bizottság 1996-ban javaslatot tett arra, hogy vizsgálják felül ezt az irányelvet, mivel számos javításra váró területet kellene újra szabályozni. 

Az irányelv „B” része a kísérleti célú kibocsátásokra, „C” része pedig a GMO-k forgalomba hozatalára vonatkozik. 

Az irányelv kimondja, hogy mielőtt valamely személy genetikailag módosított szervezet környezetbe történő kibocsátását, illetve termékként vagy termékekben megjelenő genetikailag módosított szervezetek forgalomba hozatalát megkezdené, kérelmet kell benyújtania az illetékes nemzeti hatósághoz. A bejelentésnek részletes dokumentációt kell tartalmaznia, amely magában foglalja a teljes környezeti kockázatbecslést, a megfelelő biztonsági- és a veszélyhelyzet esetén szükséges intézkedéseket, termékek esetében a felhasználásra vonatkozó pontos útmutatást és használati utasítást, továbbá a javaslatot a címkézésre és a csomagolásra. A GMO-k szándékos kibocsátását mindaddig nem lehet megkezdeni, amíg az illetékes hatóság az engedélyt meg nem adta. 

Az irányelv minden egyes esetben kötelező környezeti hatástanulmány elvégzését írja elő a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátása előtt, amelyet a kérelmezőnek még a kérelem benyújtása előtt el kell végeznie. 

Az irányelv arról is rendelkezik, hogy a nyilvánosság észrevételeit figyelembe kell venni a döntéshozatali folyamat során. 

Az irányelv foglalkozik az úgynevezett „post market” nyomon követéssel, tehát a kibocsátott élőlények engedélyezés utáni vizsgálatával is. 

Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az engedélyt a kibocsátásra, ha a GMO-t egészségügyi- és környezeti szempontból is megfelelőnek, veszélytelennek találja. Az engedélykérelmeket az adott ország illetékes hatósága megküldi az Európai Unió Bizottságának, amely továbbítja azt a többi tagállamnak. A tagállamok is véleményezik az engedélykérelmeket. Amennyiben valamely tagállam kifogást emel, közös döntéshozatalra kerül sor. 

A tagállamok nem tilthatják meg, vagy nem korlátozhatják az irányelvnek megfelelően engedélyezett GM-termékek kereskedelmét. 

5. Melyek a GM élelmiszerek forgalmazásának szabályai? 

Az 1829/2003/EK rendelet szabályozza a GM élelmiszerek és élelmiszer-összetevők engedélyezési eljárását. GM élelmiszert ugyanis csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a jogszabályban meghatározottak alapján megadott engedéllyel, és az engedélyezés vonatkozó feltételei teljesülnek. 

A rendelet a következő követelményeket támasztja a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban:  

• nem gyakorolhat kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre;      
  

• nem tévesztheti meg a fogyasztót; 

• nem különbözhet a helyettesíteni kívánt élelmiszertől olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból hátrányos legyen a fogyasztóra nézve. 

Az eljárás menete: 

A kérelmet a tagállam illetékes nemzeti hatóságának kell elküldeni. Az illetékes nemzeti hatóság a kérelem kézhezvételét követő 14 napon belül írásban visszaigazolja a kérelmezőnek a kézhezvételt. A visszaigazolásban meg kell adni a kérelem kézhezvételének dátumát is. Az illetékes hatóság haladéktalanul tájékoztatja a kérelemről az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban Hatóság); és a kérelmet és a kérelmező által biztosított valamennyi kiegészítő információt a Hatóság rendelkezésére bocsátja. 

A Hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot a kérelemről, és rendelkezésükre bocsátja a kérelmet és a kérelmező által biztosított valamennyi kiegészítő információt. A dokumentáció összefoglalóját pedig hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára. 

A Bizottság a Hatósággal folytatott konzultációt követően megállapítja a végrehajtás szabályait, beleértve a kérelem összeállítására és benyújtására vonatkozó szabályokat. 

A Hatóság a hozzá benyújtott adatok és dokumentumok alapján véleményt ad ki, melyben támogatja vagy ellenzi az engedély kiadását, majd továbbítja azt a Bizottságnak, a tagállamoknak és a kérelmezőnek, egy jelentést is beleértve, amelyben leírja az élelmiszer értékelését, indokolja véleményt, és megadja azokat az információkat, amelyeken a Hatóság véleménye alapul. Emellett a rendeletben meghatározottak szerint nyilvánosságra hozza véleményét, mellyel kapcsolatban a nyilvánosság  a közzétételt követő 30 napon belül - észrevételeket tehet a Bizottság felé. 

A Hatóság véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság részére benyújtja a kérelemmel kapcsolatban meghozandó határozat tervezetét, figyelembe véve a Hatóság véleményét, a közösségi jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is. Ha a határozattervezet nincs összhangban a Hatóság véleményével, a Bizottságnak meg kell magyaráznia az eltéréseket. 

A kérelemre vonatkozó végső döntést a rendelet 35. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni. 

A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a kérelmezőt a hozott döntésről és a döntés részleteit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé teszi. 

A rendelet további szabályokat tartalmaz az engedélyek módosítására, felfüggesztésére, megújítására, visszavonására, valamint az ilyen élelmiszerek jelölésére  vonatkozóan is. 

6. Milyen jogszabályok vonatkoznak a GM takarmányokra? 

Az 1829/2003/EK rendelet szabályozza a GM takarmányok engedélyezési eljárását. Az ilyen takarmányt ugyanis csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a jogszabályban meghatározottak alapján megadott engedéllyel, és az engedélyezés vonatkozó feltételei teljesülnek. 

A rendelet III. fejezete a következő követelményeket támasztja: 

• a genetikailag módosított takarmány nem gyakorolhat kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre; 

• nem tévesztheti meg a felhasználót; 

• nem okozhat kárt a fogyasztónak, vagy nem tévesztheti meg a fogyasztót azáltal, hogy az állati termékek sajátosságait megváltoztatja; 

• nem különbözhet a helyettesíteni kívánt takarmánytól olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból előnytelen legyen az állatokra vagy emberekre. 

Az eljárás menete: 

A kérelmet a tagállam illetékes nemzeti hatóságának kell elküldeni. 

Az illetékes nemzeti hatóság a kérelem kézhezvételét követő 14 napon belül írásban visszaigazolja a kézhezvételt a kérelmezőnek. Az igazolásban a nemzeti hatóságnak meg kell adnia a kérelem kézhezvételének dátumát; haladéktalanul tájékoztatnia kell a Hatóságot; és a kérelmet, valamint a kérelmező által biztosított minden kiegészítő információt a Hatóság rendelkezésére kell bocsátania. 

A Hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot a kérelemről, és rendelkezésükre bocsátja a kérelmet és a kérelmező által biztosított minden kiegészítő információt. A dokumentáció összefoglalóját hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára. 

A Bizottság a Hatósággal folytatott konzultációt követően megállapítja a végrehajtás szabályait, beleértve a kérelem összeállítására és benyújtására vonatkozó szabályokat is. 

A Hatóság a hozzá benyújtott adatok és dokumentumok alapján véleményt ad ki, melyben támogatja vagy ellenzi az engedély kiadását, majd továbbítja azt a Bizottságnak, a tagállamoknak és a kérelmezőnek, egy jelentést is beleértve, amelyben leírja a takarmány értékelését, indokolja véleményét, és megadja azokat az információkat, amelyeken a véleménye alapul. Emellett a rendeletben meghatározottak szerint nyilvánosságra hozza véleményét, mellyel kapcsolatban a nyilvánosság - a közzétételt követő 30 napon belül - észrevételeket tehet a Bizottság felé. 

A Hatóság véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság számára benyújtja a kérelemmel kapcsolatban meghozandó határozat tervezetét, figyelembe véve a Hatóság véleményét, a közösségi jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is. Ha a határozattervezet nincs összhangban a Hatóság véleményével, a Bizottságnak meg kell magyaráznia az eltéréseket. 

A kérelemre vonatkozó végső döntést a rendelet 35. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni. 

A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a kérelmezőt a hozott döntésről és a döntés részleteit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé teszi. 

7. Milyen jogszabályok vonatkoznak a GM vetőmagokra? 

A vetőmagokról szóló 98/95/EK irányelv szerint, a nemzeti hatóságoknak, az általuk engedélyezett vetőmagfajtákról értesíteniük kell a Bizottságot. A bizottság megvizsgálja a tagállamok által szolgáltatott információkat, és azt, hogy azok megfelelnek-e az EU vonatkozó jogszabályainak. Ha a szóban forgó GM vetőmag megfelel a követelményeknek, akkor a Bizottság  az adott vetőmagot  felveszi az ún. „Common Catalogue of Varieties of Agricultural Plant Species” (Common Catalogue, Közös Katalógus) listájába, ami azt jelenti, hogy az adott fajta vetőmagja forgalmazható az EU területén (A Tanács 2002/53/EK irányelve a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzéséről). Amennyiben egy vállalkozó a terményt élelmiszerként szeretné forgalmazni, azt az új élelmiszerekről és az új élelmiszer összetevőkről szóló 258/97/EK számú rendelet szerint is engedélyeztetnie kell.

(A rendelet bizonyos pontjait azóta az Európai Parlament és a Tanács 1332/2008/EK rendelete módosította.)

Ez a rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekre vonatkozóan a tagállamok és a Bizottság részvételével zajló engedélyezési eljárást hozott létre. Ezen eljárás egyszerűsítésére és átláthatóbbá tételére volt szükség, ezért a genetikailag módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendelet módosította azt. 

A vetőmagokkal kapcsolatban a Bizottság új jogszabályok megalkotását kezdeményezte. Javasolta, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendeletet, amely a genetikailag módosított növények környezeti hatásfelméréséről rendelkezik, illetve további szabályok bevezetését javasolja a termesztési körülményekre és más követelményekre, valamint a hagyományos vetőmagokban előforduló genetikailag módosított vetőmagok jelenlétére vonatkozóan, mint pl. határérték, részletes jelölési szabályok bevezetése. 

A Közös Katalógusban 17-féle Franciaországban és Spanyolországban bevizsgált GM vetőmag szerepel, valamennyi a MON 810 génkonstrukciót hordozó kukoricavonalból származó beltenyésztett vonal és hibrid vetőmagja. Adott tagállam a vetőmag forgalmazását engedélyezheti azzal, hogy saját nemzeti fajtalistájára veszi az adott GM fajtát. Ez azt jelenti, hogy a vetőmag forgalomba hozható és a GM fajta termeszthető ebben a tagállamban. A 2001/18/EK irányelv lehetővé teszi, hogy bármely tagország saját területén korlátozza a GM vetőmagok felhasználását és forgalmazását akkor is, ha azok szerepelnek a Közös Katalógusban. 

Egy adott fajta Közös Katalógusba történő felvétele tagállami javaslat alapján történik. A növényfajták Közös Katalógusba történő felvétele - mely alapján a fajta vetőmagja az egész EU területén engedélyezi a vetőmag forgalmazását - nem automatikus, a felvételre vonatkozóan bizottsági döntés szükséges. 

8. Hogyan szabályozza az EU a GMO-k nyomonkövethetőségét és címkézését? 

Az 1830/2003/EK rendelet szabályozza az Európai Unióban a genetikailag módosított szervezetek nyomonkövethetőségét és címkézését. 

1. Nyomonkövethetőség GM termékek esetében: 

A rendelet megfogalmazásában a „nyomonkövethetőség”, annak lehetősége, hogy a GMO-kat vagy a GMO-ból előállított termékeket az előállítási és értékesítési láncokon keresztül, forgalomba hozataluk minden szakaszában követni lehessen. 

Egy GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termék forgalomba hozatalának első szakaszában - beleértve az ömlesztve csomagolt termékeket is - a piaci szereplők (azon természetes vagy jogi személyek, aki forgalomba hoznak egy terméket) biztosítják, hogy a következő információkat írásban átadják azon piaci szereplőnek, aki a terméket átveszi: 

• a termék GMO-ból áll vagy azt tartalmaz; 

• az e GMO-khoz rendelt egyedi azonosító(ka)t; ami nem más, mint egy egyszerű numerikus vagy alfanumerikus kód, amely lehetővé teszi valamely GMO azonosítását, és biztosítja az adott GMO-ra vonatkozó egyedi információk visszakeresését. 

A GM termékek forgalomba hozatalának valamennyi további szakaszában a piaci szereplők biztosítják, hogy a rendelettel összhangban kapott információt írásban továbbítják a termékeket átvevő piaci szereplőknek. 

A piaci szereplőknek olyan rendszerekkel és egységesített eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik a fent meghatározott információk tárolását, és minden egyes művelettől számított öt éves időtartamon belül annak a piaci szereplőnek az azonosítását, aki a termékeket rendelkezésre bocsátotta, és annak a piaci szereplőnek az azonosítását, akinek a termékeket rendelkezésére bocsátották.

2. Címkézés GM termékek esetében: 

A GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termékek esetében a piaci szereplők gondoskodnak arról, hogy: 

-         a GMO-ból álló vagy azt tartalmazó előrecsomagolt termékek címkéjén az „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz” vagy „Ez a termék géntechnológiával módosított [szervezet(ek) neve]-t tartalmaz” szavak szerepeljenek; 

-         a végső fogyasztónak kínált, nem előrecsomagolt termékek esetében az „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz” vagy „Ez a termék géntechnológiával módosított [szervezet(ek) neve]-t tartalmaz” szavak szerepeljenek a termék kiszerelésén vagy a termék kiszereléséhez kapcsolódóan. 

3. Nyomonkövethetőség GMO-ból előállított élelmiszerek és takarmányok esetében: 

GMO-ból előállított termékek forgalomba hozatalakor a piaci szereplők gondoskodnak arról, hogy a következő információkat írásban átadják azon piaci szereplőnek, aki a terméket átveszi: 

• minden olyan élelmiszer-összetevő megjelölése, amelyet GMO-ból állítottak elő; 

• minden olyan takarmány-összetevő vagy -adalékanyag megjelölése, amelyet GMO-ból állítottak elő; 

• olyan termékek esetében, amelyekhez nem létezik az összetevők jegyzéke, annak feltüntetése, hogy a terméket GMO-ból állították elő. 

A piaci szereplőknek olyan rendszerekkel és egységesített eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik a rendeletben meghatározott információk megőrzését, és minden egyes művelettől számított öt éves időtartamon belül azon piaci szereplő azonosítását, aki a termékeket rendelkezésre bocsátotta, és azon piaci szereplő azonosítását, akinek a termékeket rendelkezésre bocsátották.

A nyomonkövethetőséggel kapcsolatban további információ a Bizottság alábbi oldalán olvasható.
 

9. Hogyan rendelkezik az Unió az élő, genetikailag módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről (1946/2003/EK rendelet)? 

Az Európai Unió és annak minden tagállama aláírta 2000-ben az élő, genetikailag módosított szervezetek biztonságos forgalmát, kezelését, felhasználását szabályzó Cartagena Jegyző­könyvet. Az Európai Unió 2002. június 25-én ratifikálta a jegyzőkönyvet.

A 2001/18/EK irányelv rendelkezik arról, hogy meg kell teremteni a jegyzőkönyv végrehajtá­sának jogi feltételeit. A közösségi előírások ugyanis részletesen szabályozzák a géntechnológiai tevékenységet, de nem tartalmaznak rendelkezéseket a harmadik országokba történő GMO exportra vonatkozóan. Ezért a jegyzőkönyvben előírt kötelezettségek teljesítése érdekében hozták meg a fenti rendeletet. 

A rendelet tehát a GMO-k harmadik országokba történő kivitelét szabályozza, előírásai megfelelnek a Cartagena Jegyzőkönyvben foglalt rendelkezéseknek.

A jegyzőkönyv előírja az exportőr országok számára azt, hogy jelezni kell, ha a termék genetikai módosítást tartalmaz. Az EU-belüli kereskedelemben a hazai forgalmazó kérheti a beszállítót arra, hogy nyilatkozzon, hogy a termék GM-e, vagy attól mentes. A jelölés a gyártók és a forgalmazók kötelessége. Ugyanez vonatkozhat arra, ha termeltetési szerződést kötnek, mert ez esetben is kiköthető az, hogy GM mentes fajtát használjon a termelő.

A jegyzőkönyvben szerepel, hogy bármely részes fél alkalmazhatja saját belső szabályrendszerét az élő, módosított szervezetek határokon átnyúló szállítása esetén, ameny-nyiben az a jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelő szabályozást jelent. Ebben a rendeletben az EU deklarálja, hogy az EU területén belüli szállításokra saját jogszabályait fogja alkal­mazni. 

10. Milyen jogszabályok vonatkoznak Magyarországon a genetikailag módosított szervezetekre? 

Hazánkban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezett először a genetikailag módosított szervezetekről. Ennek 9.§-a kimondja, hogy ilyen szervezetek létrehozása, a velük folytatott kísérletek, termesztésük, az országból történő kivitelük illetve behozataluk csak külön törvényben meghatározott feltételekkel és módon történhet. 

Ennek alapján vált szükségessé a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény elfogadása. 

A géntörvény az EU új irányelvének (2001/18/EK) figyelembevételével a 2002. évi LXVII. törvénnyel módosításra került. 

A magyarországi jogszabályok az Európai Unió vonatkozó jogszabályaival összhangban vannak. A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó irányelvek rendelkezéseit beépítették a hazai jogrendbe, a GMO-kra vonatkozó uniós rendeleteket pedig csatlakozásunk napjától Magyarországon is közvetlenül alkalmazni kell. 

A területet szabályozó hazai rendeletek az alábbiak: 

• 44/1999. (X. 4.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról  
• 20/2000. (VIII. 25.) KöM rendelet a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség működik közre szakhatóságként géntechnológiai engedélyezési eljárások során.)  
• 1/1999. (I.14.) FVM rendelet  a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998.évi XXVII. törvénynek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén történő végrehajtásáról  
• 82/2003. (VII. 16.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjéről, valamint a géntechnológiai tevékenységhez szükséges engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentációról
• 95/2003. (VIII. 14.) FVM rendelet a növényi genetikai anyagok megőrzéséről és felhasználásáról  
• 111/2003. (XI. 5.) FVM-GKM-ESZCSM-KvVM együttes rendelet a géntechnológiai módosításnak tekintendő, valamint annak nem minősülő eljá­rásokról és a géntechnológiai tevékenység ellenőrzésére jogosult hatósá­gokról  
• 128/2003. (XII. 19.) FVM rendelet a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság szervezetéről és működéséről  
• 148/2003. (IX. 22.) Kormányrendelet a géntechnológia bírság megállapításáról  
• 132/2004. (IV.29.) Kormány Rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Unió Bizottságával való kapcsolattartásról
• 138/2004. (IX. 23.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról. · 142/2004. (IX. 30.) FVM-GKM együttes rendelet a mezőgazdaság és az ipar területén folytatott géntechnológiai tevékenység egyes szabályairól.
  
• 358/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló, Rómában, 2001. november 3-án elfogadott nemzetközi Egyezmény kihirdetéséről.