EUvonal - EU Tájékoztató Szolgálat

I. Általános tudnivalók

A személyek szabad mozgása, és ezen belül is a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió négy alapszabadságának (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek áramlásának szabadsága) egyike. Célja, hogy a közösségi munkavállalók - a változó munkaerőpiaci igényeknek megfelelően - diszkrimináció- és korlátozásmentesen dolgozhassanak abban a tagállamban, ahol munkájukra kereslet van.

A munkavállalók szabad mozgása és az átmeneti időszak az EK Szerződés 39. cikke szerint munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy:

• tényleges állásajánlatokra jelentkezzen;
• e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon;
• munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon;
• egy tagállamban történő alkalmazását követően az adott tagállam területén maradjon.

A közösségi jog azt is kimondja, hogy a munkavállalókat tilos megkülönböztetni állampolgárságuk alapján, azaz a más tagállamból érkező munkavállalót az adott ország állampolgáraival egyenlően kell kezelni (ez többek között egyenlő bérezést, azonos munkavégzési feltételeket jelent).

Átmeneti mentességek

A gyakorlatban a szabad munkavállalás azonban még a mai napig nem valósult meg teljesen, mivel a csatlakozási tárgyalások folyamán az akkori tizenöt tagállam átmeneti mentességet (derogációt) kért a szabad munkavállalás uniós alapelvének alkalmazása alól.

Attól tartottak ugyanis, hogy az új tagállamokból érkező olcsó munkaerő elözönli munkaerőpiacukat, megnehezítve az otthoni, „drágább” munkakeresők helyzetét, jelentős munkaerő-piaci zavarokat okozva ezzel. (Hasonló derogációt kapott Magyarország is más területen: hazánk például kérte, hogy egy hét éves átmeneti időszakban ne vásárolhassanak nem magyar, uniós állampolgárok Magyarországon termőföldet.)

A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodások alapján tehát a tizenötök lehetőséget kaptak arra, hogy a tíz új tagállammal szemben a csatlakozást követő átmeneti időszakban ne a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkalmazhassák. Ez az átmeneti időszak legfeljebb hét évig, tehát 2011 májusáig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint.

Azok a tagállamok, melyek átmeneti mentességet kértek munkaerőpiacuk megnyitása alól, kezdetben két évre kapták azt meg, majd a két év leteltével további három évvel hosszabbíthatták meg ezt az időszakot. Öt év után a korlátozásokat csak azok a tagállamok tarthatták fenn, melyek igazolni tudták, hogy esetükben az új tagállamokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása munkaerő-piaci zavarokat okozna.

Fontos megjegyezni, hogy az, hogy valamely tagállam még nem nyitotta meg teljesen munkaerőpiacát a magyar állampolgárok előtt, nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet munkát vállalni az adott országban, hanem azt, hogy ehhez engedélyre van szükség, melyet a munkaerőpiac vizsgálatát követően adnak ki.

Védintézkedés a 2004-ben csatlakozott országok között

Az 2004-ben csatlakozott tagállamok egymás közti viszonylatában tagságuk óta megvalósult a kölcsönös munkaerőpiac-nyitás, azzal a feltétellel, hogy amíg az átmeneti időszak alatt legalább egy régebbi tagállam még korlátozásokat tart fenn bármely 2004-ben csatlakozott tagállammal szemben, addig ezen tagállamok egymással szemben élhetnek védő intézkedések alkalmazásával.

Védintézkedés akkor foganatosítható, ha egy másik 2004-ben csatlakozott tagállam állampolgárainak munkavállalása súlyos munkaerő-piaci zavarokat, vagy annak közvetlen veszélyét idézi elő.

II. Tagállami szabályozások

A tizenötök szabályozása

A tizenöt régi tagállam közül három, Svédország, Írország és az Egyesült Királyság már csatlakozás napjától kezdődően megnyitotta munkaerőpiacát a tíz új ország munkavállalói előtt.

A többi tagállam esetében (Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Görögország, Spanyolország, Finnország) hosszabb-rövidebb átmeneti időszakot követően, fokozatosan történt meg a nyitás.

Belgium és Dánia egy ötéves átmeneti időszak után teljesen megszüntette az unióhoz 2004-ben csatlakozott országok állampolgáraival szemben alkalmazott munkaerőpiaci korlátozásokat.

A magyar állampolgároknak így 2009. május 1-jétől már csak Ausztriában és Németországban van szükségük munkavállalási engedélyre.

A korlátozás ellenére azonban ezek az országok bizonyos könnyítéseket vezettek be a munkaerőpiacaik területén.

Ausztriában hatályban maradtak a Magyarországgal kötött kétoldalú egyezmények, mely a gyakornokok cseréjének, valamint a határmenti ingázók munkavállalásának szabályozására terjednek ki. Egyes szakmáknál munkaerőpiaci vizsgálat nélkül adják meg az engedélyeket.

Németországban szintén hatályban maradt a meghatározott kvótát biztosító kétoldalú vendég-munkavállalásról szóló egyezmény, amely szakmai és nyelvi továbbképzési célú 12 hónapos munkavállalást könnyíti meg. 2005. január 1-jétől újra beindult a németországi házi betegápolás, ill. háztartási kisegítő program, mely 3 évig terjedő időszakra szól, valamint a szezonális munkavállalásra vonatkozó szabályozás is érvényben maradt.

2004 után csatlakozott országok szabályozása

A 2004-ben csatlakozott tíz ország (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia) között kölcsönös munkaerőpiac-nyitás valósult meg, tehát a magyar állampolgárok munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak a velünk együtt csatlakozott országokban.

A 2007-ben csatlakozott Romániában és Bulgáriában is szabadon vállalhatunk munkát.

Európai Gazdasági Térség országainak szabályozása

Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozással részesévé vált az Európai Gazdasági Térségnek is. Tekintettel arra, hogy az EGT-ben részes nem EU-tagállamok - Norvégia, Izland és Liechtenstein - is részesei az Unió egységes belső piacának, ennek a három országnak a viszonylatában is érvényesülnek a Magyarország uniós csatlakozási szerződésében rögzített átmeneti rendelkezések.

Norvégia 2009. május 1-jétől megnyitotta a munkaerőpiacát az EU-tizek állampolgárai előtt, így már ott is munkavállalási engedély nélkül vállalhatunk munkát.

Izland is biztosítja a munkaerőpiacra való korlátozások nélküli bejutást, ugyanakkor a munkáltató részére bejelentési kötelezettséget ír elő. Liechtenstein vonatkozásában pedig - a többi EGT ország viszonylatához hasonlóan - Magyarország is részese a liechtensteini kvótarendszernek.

III. A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái

A korlátozó szabályaikat továbbra is fenntartó országok is kötelesek biztosítani azonban azokat a jogosultságokat, amelyeket Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon kivívott, és amelyek a Csatlakozási szerződésbe is bekerültek:

• A visszalépés tilalma

A régi tagállamokban a munkavállalás nem köthető szigorúbb feltételekhez a csatlakozás után, mint amelyek a Csatlakozási Szerződés aláírásának időpontjában, 2003. áprilisában fennálltak. Vagyis, ha például Magyarország és egy régi tagállam viszonylatában kétoldalú egyezmény kvótát határozott meg az egyéni munkavállalókra, az semmiképpen nem csökkenthető.

• A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége

Ha egy régi tagállam úgy dönt, hogy a csatlakozást követően is fenntartja a munkavállalási engedélyezési eljárást, akkor a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben kell részesítenie a csatlakozó országokból érkező munkavállalókat harmadik országok állampolgáraival szemben. Vagyis amennyiben egy adott meghirdetett álláslehetőség feltételeinek egy magyar és egy nem uniós állampolgár egyformán megfelel, úgy az adott tagállam köteles előnyben részesíteni a magyar jelentkezőt.

• A "12 hónapos szabály"

Az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás után egy másik tagállamban legalább egy éves munkavállalásra feljogosító munkavállalási engedéllyel legalább 12 hónapot jogszerűen, megszakítás nélkül dolgozik, a 12 hónap letelte után az adott tagállamban a továbbiakban szabadon, munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát. Az így szerzett szabad munkavállalási jogával addig élhet, amíg az adott tagállam munkaerőpiacát önként el nem hagyja.

• Családtagok, akik valamely harmadik ország (nem EGT tagállam) állampolgárai

Amennyiben egy magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja a csatlakozás pillanatában a 12 hónapos szabály alá eső magyar munkavállalóval együtt valamely régi tagállamban tartózkodott, úgy a csatlakozástól közvetlenül lehetősége nyílt a szabad munkavállalásra. Amennyiben a családtag csak a csatlakozást követően tartózkodik a magyar állampolgárral együtt az adott tagállamban, úgy nem azonnal, hanem a Csatlakozási Szerződésben szabályozott feltételek mellett bizonyos idő eltelte után lesz jogosult az engedély nélküli munkavállalásra.

IV. A viszonosság kérdése

A Csatlakozási szerződés lehetőséget biztosított Magyarország számára, hogy a magyar munkavállalókkal szemben korlátozásokat fenntartó tagállamok viszonylatában, viszonossági alapon, hasonló intézkedéseket alkalmazzon. Magyarország élt is ezzel a jogával, egészen 2009. január 1-jéig.

Ezt követően a többször módosított 355/2007. (XII. 13) Korm. rendelet szabályai értelmében a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak Magyarországon.

Szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek köre jelenleg a belga, bolgár, brit, ciprusi, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, izlandi, lengyel, lett, liechtensteini, litván, luxemburgi, máltai, német, norvég, olasz, osztrák, portugál, román, spanyol, svájci, svéd, szlovák, szlovén állampolgárokra és - állampolgárságtól függetlenül - hozzátartozóira terjed ki.

Harmadik országbeli állampolgár

Minden más olyan ország állampolgára, aki nem rendelkezik a szabad mozgás és tartózkodás jogával, azaz az Európai Gazdasági Térségen és Svájcon kívüli területről érkezik, harmadik országbeli állampolgárnak minősül. A harmadik ország állampolgárai főszabály szerint munkavállalási engedély birtokában vállalhatnak munkát Magyarországon.

A külföldiek magyarországi foglalkoztatásáról ezen az oldalon olvashat bővebben.

A munkavállalók szabad mozgásának szabályozásáról részletes információ a Bizottság ezen közleményében olvasható.