A Lisszaboni Szerződés életbelépésével hivatalosan is kettéválasztotta az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát Általános Ügyek Tanácsára és Külügyek Tanácsára.
Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (ÁÜT), mely a tagállamok külügyminisztereit tömöríti, az unió egyik legnagyobb múltra visszatekintő szervezete. Az Általános Ügyek Tanácsa horizontális, koordinatív
funkciót betöltő tanácsi formáció. Az Általános Ügyek Tanácsának napirendjén az unió fejlődése, jövője szempontjából lényeges kérdések szerepelnek, üléseit havonta tartja. Az általános ügyek közé azok tartoznak, melyek több szakpolitikát is érintenek, ilyen például a bővítés, a költségvetés alapjainak előzetes tervezése, vagy az intézményi kérdések. Az ÁÜT ebben a minőségében az Európai Tanács legfontosabb döntés-előkészítő szervezete, emellett nyomon követi az Európai Tanács
döntéseinek teljesítését is. Koordinálja a Miniszterek Tanácsának munkáját, elemzi a szakértőktől kapott információkat, az alsóbb szintű döntés-előkészítő bizottságok véleményének összegyűjtése után kész tervezetet tesz az állam és kormányfők elé. A tagállamok közötti érdekegyeztetés többnyire legkésőbb az ÁÜT-ben megtörténik, az Európai Tanácsban csak az igazán nagy horderejű kérdésekről van érdemi vita.
A Külügyek Tanácsának ülésein a külügyminiszterek a közös kül- és biztonságpolitika (bevett angol rövidítéssel CFSP) szellemében megpróbálják összehangolni a tagállamok álláspontját nemzetközi kérdésekben. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Külkapcsolatok Tanácsát 2010-től nem a soros elnökséget adó ország külügyminisztere, hanem az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton elnökli.
A Gazdasági- és Pénzügyek Tanácsa (elterjedt rövidítése Ecofin) a tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből áll. A havonta ülésező tanács a gazdasági együttműködés fejlesztésével, a pénzpiacokkal, a tőkemozgással és a harmadik országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokkal kapcsolatos ügyekben tárgyal, döntéseit főszabályként minősített többséggel, a Parlamenttel együttműködve hozza. Az Ecofin egyik legfontosabb feladata, hogy a hétéves uniós költségvetés keretei között, ismételten a Parlament egyetértésével meghatározza az éves sarokszámokat. Szervezetileg nem kapcsolódik az Ecofinhoz, de fontos szervezet az ún. Eurogroup, mely az eurót használó tagállamok minisztereinek döntési joggal nem bíró informális szervezete. Üléseit rendszerint az Ecofin tanácskozása előtti napon tartja.
A Mezőgazdasági és Halászati Tanács nagy hagyományokra visszatekintő tanácsi forma. Tagjai a mezőgazdasági, halászati, közegészségügyi miniszterek. A közös agrárpolitika (KAP) a legfontosabb szakpolitika az Európai Unióban, részesedése az uniós költségvetésből messze a legnagyobb. (A halászati politika - bár Magyarországon ez természetesen kevésbé érezhető - legalább ilyen súlyú.) A Mezőgazdasági és Halászati Tanács bürokratikus szervezete a legnagyobbak közé tartozik. A Tanács döntéseit 12 munkacsoport 45 albizottsága készíti elő, melyek egy-egy termékkel vagy szakterülettel foglalkoznak. A Tanács rendszerint minősített többséggel határoz, általában a Parlamenttel együtt konzultációs eljárásban, de a kiemelt fontosságú élelmiszerbiztonság területén a Parlamentnek együttdöntési joga van.
A Bel- és Igazságügyi Együttműködés Tanácsa (BI) a belügyminiszterek és igazságügyi miniszterek kéthavonta tartott összejövetele. A Tanács a '70-es évek közepétől sokáig csak informálisan ülésezett, jogkör nélkül. Mikor Franciaország, Németország és a Benelux államok 1990-ben aláírták a Schengeni Egyezményt, világossá vált a terület fontossága. Ezt felismerve az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerződés a Tanácsot beemelte a hivatalos szervezetrendszerbe. A schengeni rendszer szabályozási kérdései mellett a Tanács napirendjén főleg a rendőrségi együttműködéssel összefüggő témák szerepelnek, így mindenek előtt a határokon átnyúló bűnözés és bűnüldözés kérdése.
A Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa kéthavonta ülésezik. A '90-es évektől kezdve számos fontos kezdeményezése volt, így a transzeurópai közlekedési stratégia kidolgozása vagy a Galileo műholdas helymeghatározó rendszer kiépítése. A közlekedéspolitika a Közösségben előkelő helyet foglal el az integrációs politikák között, s a Tanács sikeresen dolgozta ki a terület részletszabályait (biztonsági kérdések, közlekedésirányítás, a piacra jutás szabályozása, képesítések elismerése, stb.).
A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa a munkaügyi, egészségügyi és esélyegyenlőségi miniszterek negyedéves összejövetele. Mivel a munkaügy és a szociálpolitika meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, így a miniszterek leginkább közös célok kitűzésével és nem kötelező ajánlásokkal igyekeznek közelíteni a tagállamok szabályozását. Az egészségpolitikában, különösen az egészségmegőrzéssel és megelőzéssel kapcsolatos, valamint fogyasztóvédelmi ügyekben a szervezet komolyabb szabályozó szerephez jut. Ezeken a területeken a Tanács a Parlamenttel együtt dönt, minősített többséggel.
A Versenyképességi Tanács 2002-ben jött létre három korábbi tanácsi szervezet összevonásából azzal a céllal, hogy a versenyképességgel összefüggő ipari, kutatási, belső piaci és idegenforgalmi ügyeket egy kézben összefogva, hatékonyabban lehessen irányítani. A Tanács ezzel együtt kissé „felemás”, hiszen míg a belső piaci kérdésekben komoly szerephez jut, az iparpolitikai szabályozás ma még többnyire nemzeti hatáskör. Évente öt-hat tanácskozást tart, az ipari, kutatás-fejlesztési, Európa-ügyi miniszterek részvételével.
A Környezetvédelmi Tanács által alkotott szabályok összhangban az Unió környezetpolitikájával elsősorban a megelőzésre koncentrálnak. A környezetvédelmi miniszterek negyedévente találkoznak, a döntések a Parlament egyetértésével, minősített többséggel születnek.
Az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Ügyek Tanácsa a kevésbé fontosak közül való, hiszen a hatáskörében a legtöbb ügy a tagállamok szabályozásában maradt. Az ellenállást jól jelzi az is, hogy kulturális kérdésekben csak egyhangú döntést hozhat. Az oktatási és ifjúsági ügyek területén azonban több értékes kezdeményezést tett, így a diplomák kölcsönös elismerésével, a diákok és tanárok mobilitásával kapcsolatosan.
Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER)
A Miniszterek Tanácsa az Unió egyik legfontosabb döntéshozó testülete. Az elvégzendő munka mennyiségéhez képest viszont keveset ülésezik - a néhány havonta megrendezett pár napos tanácskozás nem alkalmas a döntések megfelelő átbeszélésére. Már a kezdetektől fogva működött a Miniszterek Tanácsa mellett az Állandó Képviselők Bizottsága (közkeletű rövidítéssel COREPER). A bizottság a brüsszeli állandó képviseletek vezetőiből áll, akiket szükség szerint ágazati szakértők segítenek. Idővel a COREPER szerkezete kettévált, ma a COREPER II. az állandó képviselők, míg a COREPER I. helyetteseik fórumát jelenti. (Tekintettel a mezőgazdaság kiemelt szerepére a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsot a COREPER helyett külön döntés-előkészítő szervezet, a Mezőgazdasági Különbizottság segíti.)
A COREPER tevékenysége roppant szerteágazó, jelentősége egyre nagyobb. Feladata nem csupán a tagállami álláspontok szakértői szintű közelítése, a Tanácsi döntések előkészítése, de ők tartják a kapcsolatot az Unió szervei és a nemzeti intézmények között is. Ennek megfelelően a tagállamok komolyan építenek az állandó képviseletek munkájára. A szakmai előkészítő munka egyre hangsúlyosabbá válásával a korábban többségében karrierdiplomatákból álló testületbe ma már a hazai minisztériumok is szakértők tucatjait delegálják.
Az Állandó Képviselők Bizottságát mintegy 250(!) témák szerinti állandó vagy ideiglenes munkacsoport segíti, melyek évente több ezer ülést tartanak. A bizottság tevékenységével lehetővé válik, hogy az illetékes Tanács már csak politikai szempontokat vegyen figyelembe a vita során, s a szakmai szabályok valódi szakértők közötti érdekegyeztetésben kristályosodjanak ki.
A magyar állandó képviselet vezetője a csatlakozásig Balázs Péter volt. 2004 május 1. után a posztot Kiss Tibor, volt hágai és brüsszeli nagykövet töltötte be, őt váltotta a képviselet jelenlegi vezetője, Iván Gábor 2010 januárjában.
Döntéshozatal a Tanácsban
A Tanács az elé kerülő ügyekben többféle szavazási formával dönt. A hatályos szerződés pontosan rendelkezik arról, hogy melyik területen, melyik szavazási procedúrát kell alkalmazni.
Egyszerű többség
Szerepe marginális, csak eljárási kérdésekben alkalmazzák.
Minősített többség
A minősített többség ma már a leggyakrabban alkalmazott döntéshozatali forma. A Tanács tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni. (A listát ld. a Szavazati arányok a Tanácsában c. részben.) A határozatok elfogadásához Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásáig legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat volt szükséges, ám a két új tagország felvétele miatt ez 255-re emelkedett. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra.
Egyhangú (konszenzusos) döntés
Az Európai Unió története sok szempontból a konszenzusról lemondás története is. Míg az integráció kezdetén az egységes döntéshozatal volt jellemző, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre több állammal bővülő Közösségben a konszenzusra törekvés a működőképességet veszélyeztetné. A 2007. januárjától 27 tagú Unióban egyre kisebb az egyhangú döntéshozatal szerepe, de stratégiailag számukra fontos kérdésekben (külpolitika, kultúra, szociálpolitika, adózás stb.) a tagállamok a mai napig fenntartják maguknak a vétójogot. A ratifikálásra váró Lisszaboni Szerződés a mostaninál is szélesebb teret hagy a minősített többségi döntéshozatalnak.
Szavazati arányok a Tanácsban
Amennyiben a Tanács határozatához minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait a következőképpen kell súlyoznia 25 és a Nizzai Szerződés szerinti 27 tagú Unióban:
EU 25 EU 27
Németország 29 29
Egyesült Királyság 29 29
Franciaország 29 29
Olaszország 29 29
Spanyolország 27 27 Lengyelország 27 27
Románia - 14
Hollandia 13 13
Görögország 12 12
Cseh Köztársaság 12 12
Belgium 12 12
Magyarország 12 12
Portugália 12 12
Svédország 10 10
Bulgária - 10
Ausztria 10 10
Szlovákia 7 7
Dánia 7 7
Finnország 7 7
Írország 7 7
Litvánia 7 7
Lettország 4 4
Szlovénia 4 4
Észtország 4 4
Ciprus 4 4
Luxemburg 4 4
Málta 3 3
Összesen: 321 345
Minősített többség: 232 255
Blokkoló kisebbség: 90 91
A soros elnökség intézménye
Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. Az elnökséget viselő állam adja a Tanács, a COREPER, és valamennyi szakbizottság valamint munkacsoport elnökét is, ebben a minőségében dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről.
A tanácsülések napirendjének előkészítése az elnökség egyik legfontosabb feladata. Az elnökség képviseli továbbá az uniót harmadik országokkal és az egyéb közösségi intézményekkel szemben, tárgyalás útján konszenzus építésével megkísérli a legnehezebb kérdésekben a mindenki számára megfelelő döntés elfogadtatását, és széles körben közvetít a tagállamok között felmerülő vitákban.
Az elnökség meghatározó szerepet játszik abban, hogy irányításának fél évében milyen ügyek kerülnek az unió érdeklődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelési módjára.
Az elnöki periódusok összekapcsolódnak az Európai Tanács rendes (június és decemberi) üléseivel, miután azokat a féléves elnökség utolsó hónapjában, mintegy az elnökséget, illetve annak munkáját lezáróan szokták megtartani.
A soros elnökséget betöltő tagállamok 2009 és 2018 között:
Csehország: 2009. január - június
Svédország: 2009. július - december
Spanyolország: 2010. január - június
Belgium: 2010. július - december
Magyarország: 2011. január - június
Lengyelország: 2011. július - december
Dánia: 2012. január - június
Ciprus: 2012. július - december
Írország: 2013. január - június
Litvánia: 2013. július - december
Görögország: 2014. január - június
Olaszország: 2014. július - december
Lettország: 2015. január - június
Luxembourg: 2015. július - december
Hollandia: 2016. január - június
Szlovákia: 2016. július - december
Málta: 2017. január - június
Egyesült Királyság: 2017. július - december
Észtország: 2018. január - június
A Tanács 20007/5/EK határozata a Tanács elnöki tisztsége betöltési sorrendjének meghatározásáról
A Lisszaboni Szerződés hatása a Tanács működésére:
A Tanács státusza
A Lisszaboni Szerződés a Miniszterek Tanácsát - az Európai Parlamenttel együtt - az EU jogalkotó és költségvetésért felelős intézményeként határozza meg, egyúttal nyilvánossá tenné üléseinek azon részeit, amelyeken jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak.
A Tanács formációi
Újradefiniálná a Tanács formációit, hivatalosan is szétbontva az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát Általános Ügyek Tanácsára és Külügyek Tanácsára. A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor nem rendelkezik a Tanács többi formációjáról, hanem az Európai Tanácsra bízza, hogy minősített többséggel állapítsa meg a Tanács formációinak listáját.
Elnökségi rendszer
Az Európai Tanácsnak kell szintén minősített többséggel döntenie a Tanács különböző formációinak elnökségéről is, a Külügyek Tanácsa kivételével, amelyben az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elnökölne.
A szavazási rend
A Tanácsban a szavazás alapjául a minősített többségi szavazási rendszer szolgál majd. A rendszer a kettős többség elvére fog épülni. Ez azt jelenti, hogy a Miniszterek Tanácsában a határozatokat a tagállamok 55%-ának (azaz a jelenlegi helyzetben a 27 uniós tagországból 15-nek) támogatnia kell, és az igennel szavazó tagországokban élő lakosok számának el kell érnie vagy meg kell haladnia az Unió teljes lakosságának 65%-át.
Annak érdekében, hogy a legnagyobb lélekszámú tagországok közül egy kisebb csoport ne tudja megakadályozni bizonyos döntések meghozatalát, a határozatot ellenző ún. blokkoló kisebbséget nem alkothatja négynél kevesebb tagország; ha ez a feltétel nem teljesül, a minősített többséget akkor is elértnek kell tekinteni, ha a határozatot támogató tagországok lakosainak száma nem éri el a 65%-ot.
Az Európai Tanács megállapodásának értelmében az új rendszer bevezetésére 2014-ben kerül sor. Az első három év folyamán, azaz 2017-ig a tagállamok bármelyike kérelmezheti, hogy valamely jogi aktusról a Tanács a jelenleg hatályos Nizzai Szerződésben meghatározott minőségi többségi szavazással döntsön.
További információ a Tanács honlapján olvasható.
A Tanács (más néven az Európai Unió Tanácsa, vagy korábbi nevén a Miniszterek Tanácsa) az unió változó összetételben ülésező, kormányközi alapon működő döntéshozó-jogalkotó szerve.
