Az Európai Tanács az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint a Bizottság elnökének testülete. Az unió csúcsszerve, amely meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait.

(Megkülönböztetendő az Európai Tanács mellett a Tanács és az Európa Tanács, erről ezen a linken olvasható összehasonlítás.)

Az Európai Tanács fóruma eredetileg nem jelent meg a Közösségek alapítószerződéseiben. Az állam- és kormányfők már korábban is létező találkozói az 1974 decemberében megtartott párizsi csúcsértekezlet után váltak rendszeressé. A Maastrichti Szerződés hivatalosan is rendelkezett az Európai Tanács működéséről, ugyanakkor a Szerződés nem definiálta önálló intézményként. Erre egészen a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-i életbelépéséig kellett várni, melynek értelmében az Európai Tanács teljesen európai uniós intézménnyé vált, valamint a szerződés létrehozta az Európai Tanács állandó elnökének pozícióját is, mely nagyobb folyamatosságot kölcsönöz az unió csúcsszervének.

Az Európai Tanács feladata stratégiai döntések meghozatala, kompromisszumcsomagok, valamint általános politikai elvek elfogadása. Az Európai Tanács dönt az Európai Uniót érintő legfontosabb kérdésekben, meghatározza a szervezet külpolitikai irányvonalát és ezzel együtt a bővítési politikát is. 

Az Európai Tanács stratégiai döntései mellett jogi aktust ugyanakkor - a közös kül- és biztonságpolitikában az Amszterdami Szerződés által bevezetett ún. közös stratégiákon és az ún. általános iránymutatásokon kívül - nem alkot, az kizárólag a Tanács, valamint egyes esetekben a Tanács és a Parlament közös feladata.

Az évtizedek során az Európai Tanács jelentősége és szerepe fokozatosan nőtt, miután e testület vált a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének fő színterévé. Sok esetben ugyanis a tagállamok közötti nézetkülönbségeket csak a nagy politikai rálátású és széles kompetenciájú állam- és kormányfők tudják feloldani, akik az ún. „package deal”-eken („egyezség csomag”) keresztül több kérdést összekapcsolva kompromisszumos döntéseket tudnak hozni. Az így megszülető döntéseket ezt követően már az Európai Tanács iránymutatásai alapján - az Európai Bizottság előkészítését követően (ha az Európai Tanács ezt kérte) vagy anélkül - a szektorális Tanácsok szintjén fogadják el jogszabályként. A végső formába öntés tehát már nem az Európai Tanács feladata.

Tagjai: A tagállamok állam- és kormányfői. Az Európai Tanács ülésein részt vesz az Európai Bizottság elnöke is. Az üléseket a tagállamok külügyminiszterei, valamint a Bizottság egy tagja készítik elő. Az Európai Tanács évente legalább két alkalommal, a brüsszeli Justus Lipsius épületében ülésezik, és a soros elnökség általában két (de szükség esetén előfordul, hogy több) rendkívüli, ún. informális ülést is tart.

A Lisszaboni Szerződés hatása az Európai Tanács működésére

A Lisszaboni Szerződés létrehozta az Európai Tanács elnökének állandó tisztségét. Betöltőjét az Európai Tanács tagjai minősített többséggel két és fél éves, egyszer meghosszabbítható mandátummal választják. A POzíciót jelenleg a belga Herman Van Rompuy tölti be.

Az új funkció nagyobb folytonosságot és stabilitást kölcsönöz az Európai Unió intézményeiben folyó munkának.

Az Európai Tanács elnöke nem az unió elnöke, feladata, hogy az EU állam- és kormányfők munkáját megkönnyítse. Ő elnököl az Európai Tanács ülésein, ő készíti elő az Európai Tanács folyamatos alapokra helyezett munkáját, és képviseli az EU-t a nemzetközi színtér legmagasabb szintjén.

Folyó ügyekben érdemi hatással bíró döntési hatásköre nem lesz, tisztje az állam- és kormányfői testület munkájának a menedzselése, az ülések elnöklése, az elfogadott álláspontok csúcs-szintű képviselete.

Az intézményről további információ az Európai Unió Tanácsának hivatalos honlapján olvasható: www.consilium.europa.eu

Az Európai Tanács állandó elnökének (Herman Van Rompuy) honlapja itt tekinthető meg.