A Maastrichti Szerződés az Európai Uniót három „pillérre” építi fel: az Európai Közösségekre, a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésre.

A HACCP (Hazard Analysis and Critical Conrol Points - Kockázatelemzés és kritikus szabályozási pontok) folyamatirányítási, folyamatszabályozási technika, módszer, modell, amely - különösen az élelmiszer- és gyógyszeripari rendszerek területén - elősegíti a termékek biztonságos előállítását és forgalmazását. Az Európai Unióban, így hazánkban is rendeletek írják elő a vendéglátó-ipari létesítmények, szervezetek, éttermek, étkeztetéssel foglalkozó szervezetek számára a HACCP kidolgozását és alkalmazását.

Az Amszterdami Szerződéssel szorosabb együttműködés kezdődött az Unióban a bel- és igazságügy területén. Az 1999-ben elindított ún. Tamperei Program - mely a tagállamok határőrizeti, menekültügyi, bevándorlási és vízumpolitikájának összehangolását tűzte ki célul - 2004-ben véget ért. Az Alkotmányszerződésben vállalt feladatok szükségessé tették a harmonizáció folytatását. A 2004. novemberi tanácsi ülésen megállapodás született program második szakaszának elindításáról. (A részleteket a tagállamok belügyminiszterei dolgozták ki hágai konferenciájukon, innen kapta a program a nevét.)

A Hágai Program további együttműködést szorgalmaz a menekültügy és a bevándorlás-politika területén, többek között egységesítve a menekültstátusz igénylésének eljárását, a nyomtatványokat, és javaslatot tesz az Európai Menekültügyi Alap felállítására. A Program hangsúlyozza a külső határokon a felelősség megosztását és külön pénzügyi forrásokat nyit a hosszabb schengeni határral rendelkező tagállamoknak. Az úti okmányok egységesítése (a biometrikus azonosítók bevezetése) és a közös vízumpolitika szintén hangsúlyosan szerepel a tervek között. A fentiekkel összhangban kiemelten foglalkozik a dokumentum a terrorizmus visszaszorításának lehetséges módjaival. A korábbiaknál erősebben jelenik meg a Programban a polgári jogi együttműködés, középtávon pedig az eddig teljesen tagállami hatáskörben tartott családjogi, házassági vagyonjogi és örökösödési szabályok harmonizációja is szerepel a napirenden.

A schengeni térségben a szabad mozgás közösségi jogával nem rendelkező, vízumköteles személy.

Az EU harmadik pillérét a Maastrichti Szerződés hozta létre, mely az Amszterdami Szerződés hatályba lépéséig a bel- és igazságügyi együttműködést jelentette. Az Amszterdami Szerződés óta a kormányközi jellegű harmadik pillér csak a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területeit foglalja magába, mivel a szerződés a bel- és igazságügyi kérdések egy részét (menekült- és bevándorláspolitikát, külsö és belső határellenőrzest) a közösségi intézmények hatáskörébe utalva átemelte az EU első pillérébe. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésekor a pilléres struktúra megszűnik, a harmadik pillér területén is gyakorlatilag a mai első pilléres mechanizmusok kerülnek bevezetésre.

Háromszögügyletről abban az esetben beszélhetünk, ha két egymást követő értékesítés három különböző tagállambeli adóalany között történik, illetve a második ügyletben a vevő lehet adóalany, vagy nem adóalany adófizetésre kötelezett jogi személy is, és a termék elfuvarozása során az első értékesítőtől közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, ezáltal mintegy háromszöget alkotva. Ilyen lehet például, amikor a vevő egy másik tagállambeli adóalanyt bíz meg egy termék beszerzésével, melyet közvetlenül szállítanak le a harmadik tagállamból számára.  

Meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyekre vonatkozó közösségi jogi aktus, ami teljes egészében kötelezi címzettjeit.

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése esetén alkalmazandó elv az Unió hatásköreinek elhatárolására. Az EU csak a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül járhat el az azokban foglalt célkitűzések elérése érdekében.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja valamennyi EU-határozatot és törvényjavaslatot mind írásos mind elektronikus formában publikál.

Az Unióban használt egyik közösségi döntéshozatali eljárás. Az Egységes Okmány által létrehozott eljárás lényege, hogy bizonyos területeken felmerülő kérdések elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges a Tanács végső döntését megelőzően.