2001 decemberében egy brüsszeli csúcstalálkozó döntést hozott egy új EU-alkotmányt előkészítő Konvent létrehozásáról. Elnökének Giscard d'Estaing, volt francia elnököt nevezték ki. A nyilatkozat 64 kritikus kérdést vetett fel az EU jövőjére vonatkozólag, különös tekintettel a demokráciadeficit megoldásának módjaira. A 25 EU-tagállam vezetői 2004. június 18-án jutottak megállapodásra az Unió első Alkotmányos Szerződéséről.

A Leonardo da Vinci program az Európai Bizottság 1994-ben indult együttműködési programja a szakképzés területén. A program lehetőséget biztosít külföldi szakmai gyakorlaton való részvételre, és külön hangsúlyt fektet az oktatási szféra és a gazdaság szereplői közötti együttműködés elmélyítésére.

Annak lehetővé tétele, hogy az EU állampolgárai más tagországokba átköltözhessenek, és ott ipari, mezőgazdasági vállalkozásba fogjanak, vagy szellemi szabadfoglalkozásúként keressék kenyerüket. Bár 1970. január 1-je óta elvileg tilos volt a korlátozása, a foglalkozások gyakorlásának országonként eltérő feltételei miatt ez nem valósult meg. A szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerésének szabályozásával ez az akadály 1992 végéig a legtöbb szakma esetében elhárult.

A gazdasági szereplők szabadságát, esetünkben az országok közötti szabad versenyt fékező előírások (pl. vámok, mennyiségi korlátozások) lebontása.

A közös költségvetésből megvalósuló környezetvédelmi program, amely társfinanszírozást nyújt környezetvédelmi tevékenységekhez az EU-ban. A LIFE háromfajta programot támogat: a Life-Nature természetvédelmi projektekhez, a Life-Environment demonstrációs jellegű környezetvédelmi projektekhez, és a Life-third countries az EU-val szomszédos térségekben megvalósítandó projektekhez nyújt támogatást.

„Az egész életen át tartó tanulás" cselekvési programja, amely az EU 2007-2013 közötti idöszakra vonatkozó integrált cselekvési programja az oktatás területén. A program négy ágazati alprogramból épül fel, amelyek az iskolai oktatásra (Comenius), a felsőoktatásra (Erasmus), a szakképzésre (Leonardo da Vinci) és a felnőttoktatásra (Grundtvig) irányulnak.

A Bizottság Socrates programjának egyik alprogramja. A nyelvtanulás népszerűsítéséhez, új nyelvkönyvek, segédeszközök kifejlesztéséhez biztosít forrásokat. Az Unió több „kis” nyelvnek számító nyelve mellett a magyar nyelv tanítását is kiemelten támogatja.

A 2000. március 23-24-i lisszaboni csúcstalálkozón útjára indított folyamat. A lisszaboni stratégiaként meghirdetett koncepció a foglalkoztatás, a gazdasági reformok és a szociális kohézió megerősítését célozzák a tudásalapú társadalom kiépítésével párhuzamosan. A stratégia eredeti központi célkitűzése, hogy az EU 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdaságává váljék, amely képes a fenntartható fejlődésre, miközben nagyobb szociális kohézióval több és jobb munkahelyet teremt. A Lisszaboni Stratégia végrehajtása azonban néhány év alatt túlságosan bürokratikussá vált. A 28 fő célkitűzést és 120 köztes célt 117-féle mutatóval mérő évi közel 300 jelentés lehetetlenné tette a stratégiai gondolkodást. A problémákra legélesebben a Wim Kok volt holland miniszterelnök vezette munkabizottság mutatott rá 2004-es elemzésében. A Barroso-bizottság a tapasztalatokra támaszkodva átdolgozta a Lisszaboni Stratégiát, kevesebb, de jobban megvalósítható célt kijelölve. Az elsődleges prioritás ma a növekedés és a munkahelyteremtés elősegítése mindenekelőtt az infrastruktúra, a társadalmi és gazdasági kohézió és a kutatás-fejlesztés erőteljesebb támogatásával. A lisszaboni csúcs értelmében az egy évtizedre szóló stratégiát a tagállamok állam-és kormányfői a rendszeres tavaszi csúcstalálkozóikon vizsgálják felül és egészítik ki.

Az EK és hetvennyolc afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni állam (ACP-államok) által kötött aszimmetrikus megállapodás. A megállapodás nevét Cotonoui megállapodásra változtatták 2000 júniusában Benin fővárosában. A megállapodás húsz évre szól.

A luxemburgi kompromisszum informális megállapodás volt, amely 1966 januárjában jött létre a Hatok között. Lényege, hogy a Római Szerződés alapján a Miniszterek Tanácsában többségi szavazással meghozandó határozatokat az egyhangú megállapodás elérésig el lehetett halasztani, amennyiben valamelyik tagállam valamilyen "alapvetően fontos nemzeti érdekre vonatkozóan" ezt kérte. Hatása az volt, hogy gyakorlatilag nemzeti vétójogot hozott létre valamennyi kulcsfontosságú határozattal kapcsolatban, és több mint 20 évig kényszerítő eszközként működött számos jelentős politikai területen.