Népesség összetétel: 0-14 év: 13,8 % 15-64 év: 66,2 % 65 év felett: 20 %
Népességnövekedés: -0,044 %/év
Születéskor várható élettartam: Teljes lakosság: 79,26 év (nők: 82,42 év; férfiak: 76,26 év)
Éghajlat: Az ország klímáját erőteljesen befolyásolják a nyugati légáramlatok és a gyakori esők. Az ország észak-nyugati területeit az óceáni éghajlat jellemzi, míg a dél-keleti területek kontinentális éghajlatúak. A Berlinben mért átlagos hőmérséklet júliusban 23 Celsius fok, februárban 3 Celsius fok. Idő: Greenwich-i idő + 1 óra télen és Greenwich-i idő + 2 óra nyáron.
Idő: Greenwichi középidő (GMT) +1 óra, nyáron GMT +2 óra
Fizetőeszköz: euró
Nyelv: német; a különböző tartományokban gyakran használnak dialektusokat
Vallás: protestáns: 34 %, katolikus: 34 %, muszlim: 3,7 %, egyéb vagy nem vallásos 28,3 %
Fő régiók: Az ország 16 szövetségi tartományra oszlik. A lakosság 85%-a városokban, illetve azok vonzáskörzetében él. Németországban 79, 100 ezernél nagyobb lélekszámú város található.
Németország fővárosa Berlin, 3,8 millió lakossal. Jelentősebb városok: Hamburg (1,607,000), München (1,218,000) és Frankfurt, az ország üzleti és kereskedelmi központja. A legnagyobb ipari régió a Ruhr-vidék, ahol a népsűrűség eléri az 5500 fő/km2-et.
Gazdaság: A második világháború óta Németország a világ egyik leggazdagabb országává fejlődött. A munkavállalók fele saját házában, illetve lakásában él. A bérek fokozatosan növekednek. A legmagasabb jövedelemmel a vállalkozók rendelkeznek, őket követik a köztisztviselők, a szellemi munkát végzők, a fizikai munkát végzők és a mezőgazdaságból élők.
A legfontosabb közjogi méltóságok, minisztériumok és vezetőik(utolsó frissítés: 2010. március):
Államfő (de, en) - Horst Köhler Kancellár (de, en) - Angela Merkel Külügyminisztérium (de, en) - Dr. Guido Westerwelle Belügyminisztérium (de, en) - Dr. Thomas de Maiziére Pénzügyminisztérium (de) - Dr. Wolfgang Schäuble Gazdasági és Technológiai Minisztérium (de, en) - Rainer Brüderle Munkaügyi és Szociális Minisztérium (de) - Dr. Ursula von der Leyen Egészségügyi Minisztérium (de) - Dr. Philipp Rösler Igazságügyi Minisztérium (de,en) - Sabine Leutheusser-Schnarrenberger Családügyi, Ifjúsági és Nőpolitikai Minisztérium (de) - Kristina Köhler
A Németországi Szövetségi Köztársaság parlamentáris demokrácia. Az ország 16 tartományra (Bundesland), közülük 3 tartományi jogállású városra oszlik: Berlin, Hamburg, Bréma, valamint Baden-Württemberg, Bajorország, Brandenburg, Hessen, Alsó Szászország, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajnavidék, Saar-vidék, Szászország, Szász-Anhalt, Schleswig-Holstein és Thüringia.
Németország föderatív állam, a kormányzás a szövetségi kormány és a szövetségi tartományok között oszlik meg. Vannak kizárólag szövetségi, illetve kizárólag tartományi hatáskörbe tartozó területek. Előbbi csoportba tartoznak például a honvédelemmel kapcsolatos jogszabályok, a külpolitika, az idegenrendészet, az adójog egy része, az állampolgársági kérdések és az uniós szabadságjogok érvényesítése, valamint 2006-ban bekerült ebbe a csoportba a környezetvédelem is. Az egyes Bundesland-ok hatáskörébe gyakorlatilag minden olyan terület beletartozik, amely nem szövetségi kompetencia, így például az oktatás, a bűnüldözés és rendvédelem, valamint a regionális tervezés.
Parlament
A német szövetségi parlament alsó- és felsőházból áll.
Az alsóház (Bundestag) a fő törvényhozó testület, amely ellenőrzi a kormány munkáját, és megválasztja a kancellárt és az alkotmánybírák felét, továbbá elfogadja a költségvetést. A Bundestag képviselőit négy évre választják, általános, közvetlen, szabad és titkos választással.
A Bundestag nem oszlathatja fel önmagát. A szövetségi elnök (Bundespräsident) a német alkotmány 68. cikkelye alapján, a kancellár javaslatára abban az esetben oszlathatja fel a Bundestagot, ha a képviselők többsége megvonta a bizalmat a kancellártól (konstruktív bizalmatlansági indítvány). A Bundestag feloszlatására a bizalmatlansági indítvány benyújtását követő 21 napon van lehetőség.
A Bundestagnak jelenleg 612 tagja van. A 2005-ös választások alapján a következő pártok szereztek mandátumokat:
A felsőháznak (Bundesrat) 69 tagja van. A Bundesrat az egyes szövetségi tartományokat képviseli, ugyanakkor közvetítő szerepet is betölt a „Bund” és a „Bundeslandok” között.
A Bundesrat nem népképviseleti szerv, ugyanis tagjai nem közvetlen választások útján nyerik el megbízásukat. A szövetségi tartományok népességüktől függően különböző számú küldöttel képviselhetik magukat. Az egyes tagok a tartományi kormányok miniszterelnökei, miniszterei (a tartományi jogállású városok esetében polgármesterei és szenátorai) közül kerülnek ki, A Bundesrat tagjai közül minden évben elnököt választ. A Bundesrat elnökét minden évben más tartomány adja. A négy darab hárommilliónál kevesebb lakosú tartománynak (Bréma, Hamburg, Saar-vidék, Mecklenburg-Előpomeránia) három küldötte van, a nyolc darab három- és hatmillió közötti lakosú tartománynak (Hessen, Szászország, Rajna-Pfalz, Belin, Szász-Anhalt, Türingia, Brandenburg, Schleswig-Holstein) pedig négy képviselővel rendelkezik. Németország négy legnagyobb tartománya, mely hétmilliósnál is nagyobb (Észak-Rajna-Vesztfália, Bajorország, Baden-Würtenberg, Alsó-Szászország), hat tagot küldhet a Bundesratba.
A Bundesrat társjogalkotó szerv, vétójoggal rendelkezik számos, a Bundestag által megszavazott törvény elfogadásában. Kiemelt szerepköre van az európai integrációval kapcsolatos kérdésekben. Az Alkotmánybíróság nyolc tagját is a Bundesrat választja.
A tartományok
A tartományokban különálló egykamarás törvényhozó testületek vannak (Landtag), melyeknek tagjait közvetlenül választják. A tartományi elnököt, a törvényhozásban többséget szerző párt vagy koalíció állítja.
A szövetségi kancellár után a tartományi miniszterelnöknek van a legnagyobb politikai hatalma. Ő is külön kormányt alkot, amely a tartományi hivatalok irányításáért és a végrehajtó hatalom gyakorlásáért felelős. A szövetségi kormányzat csak ellenőrzi a végrehajtást, a felelősség a tartományok kezében van.
Kormány
A szövetségi kormányt a szövetségi kancellár és a szövetségi miniszterek vezetik, akiket a szövetségi elnök (Bundespräsident) nevez ki. A kancellárt a parlament négyévente választja meg. A kancellár az egyetlen kormánytag, akit a parlament választ. A kancellár megállapítja a politikai irányvonalakat, a miniszterek ezen irányvonalak mentén, de önállóan és saját felelősségükre vezetik az egyes tárcákat.
Szövetségi elnök
A szövetségi elnököt a kifejezetten az erre a célra létrehozott szövetségi gyűlés (Bundesversammlung) öt évre választja. Az elnököt csak egyszer lehet újraválasztani. A szövetségi gyűlés tagjai a Bundestag és a szövetségi tartományok képviselői. A szövetségi gyűlésnek 2004-ben 1205 tagja volt.
A szövetségi elnök feladata, hogy a parlamentben jelen levő pártokkal konzultálva a kancellár személyére javaslatot tegyen a parlamentnek. Az elnök nevezi ki, illetve menti fel a kancellárt, a szövetségi minisztereket, a szövetségi bírákat és a szövetségi hivatalnokokat. Az elnök feladata a szövetségi törvények alkotmányosságának vizsgálata, a szövetségi köztársaság képviselete a nemzetközi fórumokon és a nemzetközi szerződések aláírása. A szövetségi elnök reprezentatív szerepet tölt be.
Választási rendszer
Minden német állampolgár, aki a választás napjáig betöltötte 18. életévét és legalább három hónapig a Németországi Szövetségi Köztársaságban tartózkodott, vagy ott állandó lakcímmel rendelkezik, továbbá ha nem vontál meg választójogát, részt vehet a Bundestag megválasztásában. A külföldön élő német állampolgárok is bizonyos feltételek mellett szavazhatnak.
Azok a személyek, akik betöltötték 18. életévüket és legalább egy éve német állampolgárok, továbbá nem vonták meg választójogukat és nem tiltották el őket közügyek gyakorlásától, jelöltethetik magukat képviselőnek. Mind a szövetségi állam, mind a tartományok képviselői általános, közvetlen, szabad és titkos választások során nyerik el mandátumukat. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak egy arányosságra törekvő vegyes választási rendszere van. Egy német állampolgár két szavazatot adhat le. Az elsőt egyéni választókerületben egyéni képviselőre, egyszerű többségi rendszer alapján.
A második szavazatot pártlistára adják.
A mandátum számolásánál a Haare-Niemayer kvótát használják.
Jogrendszer
A nemzeti jog fő írott forrásai az Alkotmány, a törvényhozás, a törvényen alapuló aktusok és a rendelkezések. Ezen felül léteznek íratlan jogforrások, így a nemzetközi jogban megfogalmazódó általános elvek, a szokásjog és a bíróságok ítélkezési gyakorlata.
A Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi felépítése miatt e különböző jogforrások meghatározott mértékben megkettőződnek szövetségi (Bund) szinten és az egyedi tartományok szintjén. E két jogi szféra közötti kapcsolatra vonatkozik a Grundgesetz (Alaptörvény) 31. cikke, azaz szövetségi szinten az Alkotmány. E cikknek megfelelően, amennyiben a szövetségi és a tartományi jog ütközésbe kerül, a szövetségi jog élvez elsőbbséget. Ez az elv az ütköző jogszabályok hierarchiában elfoglalt helyétől függetlenül érvényesül, így például a szövetségi törvény elsőbbséget élvez a tartományi Alkotmánnyal szemben.
A szövetségi jog elsőbbsége általános elvétől függetlenül a jogi aktusok hierarchiában elfoglalt helye mindig forrásuktól, azaz jogállásuk az azokat megalkotó testülettől függ.
Ez annyit jelent, hogy az alaptörvény (GG) a szövetségi jog csúcsa, és ennélfogva a nemzeti jogszabályok hierarchiájának is, mert Németország Alkotmányaként ez az az aktus, amelytől valamennyi német nemzeti és jogi rendszer függ, és amelyet csak a Bundestag (Parlament) és a Bundesrat (a tartományok jogalkotó kamarája) tagjainak kétharmados többségével lehet módosítani (a GG 79. cikkének (2) bekezdése). Az alaptörvény egyes fő alkotóelemei egyáltalán nem is módosíthatók (a GG 79. cikkének (3) bekezdése). Minden egyes jogi rendelkezésnek alakját és tartalmát tekintve is alkotmányosnak kell lennie. A jogalkotást, a végrehajtó hatalmat és az ítélkezési gyakorlatot is különösen kötik az alapvető emberi jogok, amelyek a jogszabályokban közvetlenül érvényesülnek (a GG 1. cikkének (3) bekezdése). Az alapvető jogok ezen elve az érintettek által a bíróságok előtt is segítségül hívható, végső soron a Szövetségi Alkotmánybíróság elé alkotmányos fellebbezés beterjesztésével.
A nemzetközi jog általános szabályai töltik ki az Alkotmány és a törvények közötti űrt. Az alaptörvény kifejezetten kimondja, hogy ezek a szövetségi jog alkotóelemei, elsőbbséget élveznek e törvényekkel szemben, és közvetlenül keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket a szövetségi felségterület lakosai számára (a GG 25.cikke). A nemzetközi jog ezen, magánszemélyek számára is jelentőséggel bíró általános szabályai közé tartoznak például a külföldiek megfelelő formájú jogvédelme, vagy a szakosodás alapelve, amelynek révén a büntetőeljárás a kiadó külföldi állam kiadatási engedélye feltételei mellett zajlik.
Bíróságok
Németországban polgári jogviták esetén két különböző igazságszolgáltatás van: a polgári bíróságok és a munkajogi bíróságok. A polgári bíróságok a rendes igazságszolgáltatás részei.
Az elsőfokú polgári bíróság az „Amtsgericht” (helyi bíróság) és a „Landgericht” (tartományi bíróság). Az „Amtsgericht” a polgári-jogi vitákban alapvetően illetékes, ha a pertárgy értéke az 5.000 eurót nem haladja meg, és ha a „Landgericht”-nek nincs kizárólagos illetékessége.
Németországban a polgári eljárásjog általános illetékességről szóló rendelkezései szerinti az az alapelv érvényes, hogy a területi illetékességet az alperes lakóhelye határozza meg. A lakóhellyel nem rendelkező személynél a belföldi tartózkodási helye, ha ez nem ismert, az utolsó lakóhely számít. Jogi személy esetén a székhely az irányadó.
A német jogrendszerrel kapcsolatos további információ az Európai Igazságügyi Hálózat oldalán olvasható, jogszabálygyűjteménye az N-Lex oldalán olvasható.
