|
 |
|
 Alapító tagállam
Határos: Andorrával, Belgiummal, Luxemburggal, Németországgal, Svájccal, Olaszországgal, Spanyolországgal
Államforma: köztársaság
Terület: 551 602 km2 (Korzikát is beleértve)
Népesség: 64 105 125 (2009)
Népsűrűség: 99,9 fő/km2
A népesség összetétele:
0-14 év: 18.4%
15-64 év: 65.2%
65 év felett: 16.4%
Népességnövekedés: 0,574 %/év
Születéskor várható élettartam: Teljes lakosság: 80,898 év (nők: 84,33 év; férfiak: 77,79 év)
Éghajlat: Franciaország éghajlatát óceáni, enyhe telek, viszonylag meleg nyarak jellemzik. A déli partvidék keskeny sávja mediterrán éghajlatú.
Idő: Greenwichi középidő (GMT) +1 óra, nyáron GMT +2 óra
Fizetőeszköz: Euró (1 euró= 6.55957 francia frank)
Nyelv: francia, regionálisan: baszk, breton, elzászi, flamand, katalán, korzikai
Vallás: Római katolikus: 83-88 %; protestáns: 2 %; zsidó: 1 %; mohamedán: 5-10 %; felekezeten kívüli és egyéb: 4 %
Fő régiók: 26 körzet (région), 96 megye (département), 4 tengeren túli megye, 2 tengeren túli társult terület, 4 tengeren túli terület
Az ország 22 körzetre (région) oszlik: Aquitaine, Auvergne, Basse-Normandie, Bretagne, Burgundia, Centre, Champagne-Ardenne, Elzász, Franche-Comté, Haute-Normandie, Île-de-France, Korzika, Languedoc-Roussillon, Limousin, Lotaringia, Midi-Pyrénées, Nord-Pas-de-Calais, Pays de la Loire, Picardie, Poitou-Charentes, Provence-Alpes-Côte d'Azur, Rhône-Alpes. Ehhez jön még a 4 tengeren túli megye: Francia Guyana, Guadaloupe, Martinique, Réunion; a tengeren túli társult területek: Mayotte, Saint-Pierre és Miquelon; valamint a tengeren túli területek: Francia Déli Területek; Francia Polinézia; Új-Kaledónia; Wallis és Futuna.
A legjelentősebb gazdasági központ az Île-de-France (10 661 000 lakos).
Gazdaság: Franciaországban a mezőgazdaság igen nagy jelentőségű. A legértékesebb szántóterületek: Flandria, a Párizsi-, Loire- és a Garonne-medence, amely területeken elsősorban búzát termesztenek. Franciaország Európa legjelentősebb búzaexportőre, de exportál árpát, zabot, kukoricát és rozsot is. A legismertebb francia borokat Champagne, a Loire és Garonne völgye adja. Az állattenyésztés a csapadékos partvidékeken és a magasabb hegyekben a legfejlettebb. Az ipar (főleg gép- és járműgyártás, textil-, vegy- és bőripar) leginkább a Párizsi-medencében, az északi megyékben, Lotaringiában, valamint Lyon és Marseille vidékén összpontosul. A tengeri kereskedelmi flotta világviszonylatban a 9. helyen áll; a legjelentősebb kikötők: Marseille, Le Havre, Bordeaux, Calais.
Természeti kincsek: vasérc, bauxit, kálium, urán, kősó, kálisó
|
Politikai rendszer
A legfontosabb közjogi méltóságok, minisztériumok és vezetőik (utolsó frissítés: 2010. március):
Államfő (fr) - Nicolas Sarkozy
Miniszterelnök (fr, de) - François Fillon
Külügyminisztérium (fr, de, es, en) - Bernard Kouchner
Gazdasági, ipari és foglalkoztatási Minisztérium - Christine Lagarde
Igazságügyi Minisztérium - Michèle Alliot-Marie
Munkaügyi Minisztérium - Xavier Darcos
A kormány 2007. május 16-án lépett hivatalba.
Franciaország kormányzati portálja, valamint további információ minisztériumokról az alábbi oldalon érhető el.
Parlament
A francia Ötödik Köztársaság parlamentje kétkamarás, amely a második Házból, azaz a Szenátusból (Sénat; 343 fő) és az első Házból, vagyis a Képviselőházból (577 fő), az úgynevezett Assemblée National-ból áll. Ugyanakkor számos dologban eltérés tapasztalható a két ház között, aminek az egyik oka, hogy a képviselők megválasztása más és más módon történik a két ház esetében.
Szenátus
A parlament „felsőházának” 343 tagjából 304-et az anyaországban választanak, a többiek a tengerentúli megyéket és a Franciaországon kívüli közösségeket képviselik. A szenátorokat közvetett módon választja egy elektori testület, amely a mintegy 150 ezer, a régiókban, megyékben és községekben választott önkormányzati képviselőből áll. A felsőház tagjait 9 évre választják, azonban a 2003-ban elfogadott alkotmánymódosítás kimondja, hogy a mandátum hosszát 2010-ig több fokozatban 6 évre csökkentik.
A szenátus a köztársaság területi közösségeinek reprezentációját biztosítja, a szenátoroknak jogukban áll törvényjavaslatokat benyújtani, napirendre tűzésükről azonban a kormány dönt.
Nemzetgyűlés
A parlament „alsóházának”, a Nemzetgyűlésnek 577 tagjából 555-öt az anyaországban, 22-t az anyaországon kívüli területeken és megyékben választanak, közvetlen, általános szavazati jog alapján, 5 évre.
A törvények kezdeményezésének jogköre megoszlik a miniszterelnök és a két ház között. Az alkotmányozók szándéka szerint a Szenátus feladata a Nemzetgyűlés által elfogadott törvények megerősítése.
A törvényeket azonban mind a két háznak jóvá kell hagynia, vita esetén közös bizottságot kell létrehozniuk és, ha a bizottságbeli egyeztetés sem vezetne eredményre, akkor a végső szót a képviselőházi tagok kezébe utalja az alaptörvény.
Jogosítványaik tekintetében is eltér egymástól a két ház: a Szenátus több jogosítvánnyal bír a kormány ellenőrzésére, ezenfelül egyedül ez a ház kezdeményezhet bizalmatlansági indítványt is, ezt ellensúlyozandó viszont a köztársasági elnök is csak az Assemblée National-t oszlathatja fel, a Szenátust már nem.
A Nemzetgyűlés feloszlatását a miniszterelnökkel és a parlament két házának elnökével való konzultáció után gyakorolhatja az elnök. Az általános választásokat a feloszlatást követő legalább 20, legfeljebb 40 napon belül kell megtartani.
További információ ezen az oldalon olvasható.
Elnök
A francia alkotmány szerint a köztársasági elnök őrködik az alkotmány tiszteletben tartása felett. Döntései útján biztosítja a közhatalom szabályos működését, valamint az állam folytonosságát. A köztársasági elnök a nemzeti függetlenség, a területi sérthetetlenség, a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásának védelmezője.
A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, a nemzetvédelem legfelsőbb tanácsainak és bizottságainak elnöke.
A köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a miniszterelnököt. A miniszterelnök javaslatára kinevezi és felmenti a kormány többi tagját.
A köztársasági elnök kihirdeti a törvényeket, a véglegesen elfogadott törvény kormánynak történő megküldését követő 15 napon belül. E határidő lejártát megelőzően felkérheti a parlamentet a törvény egésze vagy bizonyos cikkei újratárgyalására. Az ismételt tárgyalást nem lehet megtagadni.
|
Választási rendszer
 |
Képviselő-választás
A választási listára történő regisztráció kötelező. Minden választó, aki az adott választókerületben 6 hónapnál hosszabb ideje tartózkodik, születési helyének és idejének bejelentésével regisztrálja magát a választási listán, amelyet évente felülvizsgálnak.
A titkos szavazást mindig vasárnap tartják.
A nemzetgyűlés 577 tagját öt évre választják egy egyszerű többségi, kétfordulós titkos szavazással.
Az első fordulóban a jelöltnek abszolút többséget kell szereznie, amely a szavazatok minimum 50%-át, illetve a választási listára regisztrált szavazók negyedét jelenti.
A második körben már a relatív többség is elegendő.
Abban az esetben, ha két vagy több jelölt ugyanannyi szavazattal rendelkezik, az idősebb szerzi meg a képviselői jogot. Minden olyan állampolgár, aki szavazati joggal rendelkezik, a választási kódexben található feltételek mellett választható a Nemzetgyűlés tagjának.
A Nemzetgyűlés tagjai szenátori posztot nem tölthetnek be, és a szenátorok sem lehetnek a Nemzetgyűlés tagjai.
A képviselő-választásról bővebben itt található információ.
A köztársasági elnök
A köztársasági elnököt 5 évre, közvetlen, általános titkos szavazással választják. Ha a választás sikertelen, a második kört az első választási forduló után következő vasárnap tartják.
A második körben csak az a két jelölt indulhat, akik az első körben a legtöbb szavazatot kapták. A választást legkorábban az előző elnök hivatalának lejárta előtti 20., legkésőbb a 35. napon kell megtartani. Abban az esetben, ha valamilyen okból a köztársasági elnök a választást megelőzően elhagyja posztját, úgy a szenátus elnöke tölti be ideiglenesen a köztársasági elnöki funkciót.
Az Európai Parlament választása
Bármely EU tagállam állampolgára, aki Franciaország területén él, ugyanazokkal a feltételekkel vehet részt az Európai Parlament francia tagjainak választásában, mint a francia állampolgárok.
|
Jogrendszer
|
A francia jogrendszer a római jogon alapszik.
A bíróságok fajtái
Franciaországban a bíróságok, azaz az igazságszolgáltatás szervei, a jogviták jellege, azok fontossága, illetve a jogsértések súlyossága alapján két nagy rendszerbe szerveződnek, egy bírósági és egy közigazgatási rendszerbe. A közigazgatási bíróságok feladata, hogy a polgárok és a közigazgatási szervek közötti jogvitákat eldöntse.
A polgári bíróságoknak három fajtájával találkozhatunk. A közösségi jog bíróságai a Legfelsőbb Bíróság (Le Tribunal de Grande Instance) és a Feljebbviteli Bíróságok (les Cours d'Appel). Az alacsonyabb szintű bíróságokat a Magisztrátus Bíróság (Le Tribunal d'Instance), a Kereskedelmi Bíróság (Tribunal de Commerce) és az Ipari Bíróság (Le Conseil des Prud'hommes) képviseli.Ezen kívül létezik még az úgy nevezett „Cour de Cassation” (Semmítőszék), amely nem dönt újra a hozzá benyújtott ügyekben, hanem azt ellenőrzi, hogy a bíróságok és a fellebbviteli bíróságok megfelelően alkalmazták-e a törvényeket. A bíróság székhelye Párizsban van.
A Legfelsőbb Bíróság hatásköre minden civil esetre kiterjed. A vezető bíró irányítja az ügyeket, részt vesz az ítélethozatalban és ítéletet hoz. Felügyeleti jogot gyakorol a többi bíró felett.
A francia jogrendszerrel kapcsolatos további információ itt olvasható (francia nyelven).
Rendőrség
Az őrizetbe vett személynek joga van ügyvéddel konzultálni a letartóztatás után 20 órával. Az őrizetbe vett személy 48 órával a letartóztatás után kérheti a rendőrséget orvosi vizsgálat megszervezésére.
Franciaország jogrendszeréről bővebb információ az Európai Igazságügyi Hálózat oldalán, jogszabálygyűjteménye az N-Lex oldalán található.
|
|
