Az együttalvás kérdése általános vitatéma. Sokan ellenzik, mert rossz hatással lehet a szülők magánéletére. Rengeteg kapcsolatnál vízválasztó lehet az első gyermek születése. Amennyiben az apa toleráns, akkor megérti, hogy egyrészt anya igényli a gyermek közeli jelenlétét, másrészt kényelmesebb, ha nem kell felkelni és átsétálni a gyerekszobába, mert ez rendkívül fárasztó éjjelente 3-4 alkalommal is. Pszichológusok szerint körülbelül 9-10 hónapos kortól kell elkezdeni átszoktatni a csemetét saját ágyra.

Ebben az életszakaszban már ismerkedik a külvilággal, tudatában van anya és apa állandó jelenlétével. A kialakított szobát a kisgyermek saját birodalmának érezheti, így hamarabb elindul a leválás folyamata. Ezek a tudatos tevékenységek a későbbi személyiségfejlődésre is hatással vannak. Könnyebben illeszkedik majd be az óvodába, iskolába.

Minden szülőnek saját magának kell eldöntenie, hogy hogyan szoktatja gyermekét saját fekhelyére.Abban az egy esetben kell elmondani a saját vélemányt, mikor ezt kimondottan kérik. A friss „babatulajdonosok minden más esetetet beleszólásnak és tolakodásnak vesznek. Nem kell aggódni, ők is ki fogják ezt nőni.

The post Együttalvás a gyerekkel, de meddig? first appeared on Euvonal.