Az Európai Unió történetében mérföldkőnek számított az euroövezet létrehozása, melynek jelenlegi 18 tagállamában több, mint 333 millió polgár használja azt a fizetőeszközt, amit 1999-ben vezettek be. Egyre több tagállam igyekszik csatlakozni az egységes európai valutát alkalmazó országok közé, ez pedig a jövőben számos kiaknázásra váró lehetőséget rejt magában.
Az euró 1999. január elsején indult hódító útjára, hogy olyan nemzeti fizetőeszközöket váltson fel egy idő után, mint a német márka, vagy a francia frank. Fizikai megjelenésére 2002. január 1-jéig kellett várni, ugyanis bankjegyként és érmeként ekkor került forgalomba, az előtte levő három évben kizárólag olyan ügyletek esetében alkalmazták, amelyeknél lehetséges volt a virtuális valuta alkalmazása.
Vannak olyan tagállamok, amelyek elzárkóznak használatától, ilyen Dánia és az Egyesült Királyság, az Unió többi tagállama pedig egyelőre igyekszik teljesíteni azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik majd az euro bevezetését (feltételek: maastrichti kritériumok). Az euroövezet monetáris politikájának irányítója egyébként az Európai Központi Bank, mellyel a nemzeti kormányok együttműködve igyekeznek összehangolni egyes pénzügyi feladataikat.
Az adózások és a kiadások kezelése továbbra is a kormányok kezében marad, de az euroövezet tagjaként betartják az Unióval előre egyeztetett államháztartási szabályokat. S hogy mi várható a jövőben az euroövezettől? Az egységes piac működésének, és a nemzeti kereskedelem hatékonyabbá tétele éppen úgy a célok között szerepel, mint az árak átláthatósága, vagy például a devizaátváltás költségeinek csökkentése.