Schengeni Megállapodás és a Végrehajtási Egyezmény

A belső határellenőrzések felszámolását hozta magával 1995-ben a Schengeni Megállapodás, valamint az öt évre rá, 1990-ben aláírt Schengeni Végrehajtási Egyezmény életbelépése. A határellenőrzések külső határokra való koncentrálásával egyidejűleg a beutazás, és a bevándorlás is fokozott ellenőrzés alá került. A rendőrség, az igazságügyi hatóság, valamint a vámhatóság együttműködésének szorosabbra húzása éppen úgy a schengeni vívmányok közé tartozik, mint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint azok minél teljesebb felszámolása.

Az említett megállapodások által alkotott joganyag uniós jogba való átemeléséről az Amszterdami Szerződés gondoskodott. Bár hazánk már 2004. május 1-je óta az EU tagja, de a schengeni övezethez való csatlakoásra 2008. januárjáig várni kellett. Ennek köszönhetően a magyar állampolgárok bárhol, bármikor átléphetik a határokat az övezethez tartozó államok felőli oldalon. Az övezeten kívüli EU-tagországokba viszont továbbra is fennmaradnak a határellenőrzésre vonatkozó szabályok.

A megegyezés értelmében létrejött a Schengeni Információs Rendszer is, a SIS, amely az övezethez tartozó államok együttműködésének teremtett kereteket, mégpedig a biztonsági szempontokat figyelembe véve. Az egységes rendszernek köszönhetően az adatbázisban megtalálhatóak mindazok az információk, melyek a közrendre, a biztonságra, valamint a nemzetközi személyforgalomra vonatkoznak.

A tagállamok állampolgárainak természetesen joguk van arra, hogy megismerjék a SIS-ben róluk tárolt információkat, valamint azokkal kapcsolatban intézkedéseket kérelmezhessenek. A rendszer, valamint a tagállamok külső határain történő fokozott ellenőrzés célja a schengeni övezetben a biztonság minél teljesebb megvalósítása.