Az autista gyerekek igazi „nappali álmodozók”, kis „esőemberek”. Bár mindegyik autista teljesen más viselkedésű, más jellemű emberke. Léteznek a városokban olyan intézmények, vagy azokon belül csoportok, melyek direkt az autistákra specializálódtak.
Vannak olyan helyek, például Pécsett, Budapesten, Miskolcon, ahol kiskorúaktól egészen a felnőtt korukig fejlesztik a gyerekeket. A tanulmányaikat egyéni haladási ütem szerint folytatják. Ebből is látszik, minden egyes autista tanulót figyelemmel kísérnek. Az autizmussal élő emberek számára alapvető nehézséget jelent a saját és mások gondolatainak, szándékainak, vágyainak, érzelmeinek felismerése és viselkedésének értelmezése, így reakcióikat sem képesek a másik ember igényeihez igazítani. Számukra az emberek viselkedése valamint a környezet változása többnyire érthetetlen, nehezen követhető és kiszámíthatatlan.
A fejlesztés célja, hogy a gyermek képességeihez mért legnagyobb fokú önállóságot elérje és persze javuljon az életminősége. Minden egyes autista gyermekkel külön-külön foglalkoznak. És mindent megtesznek a szakemberek, hogy javulás álljon be az életében.
Életre nevelik a gyerekeket. Megtanítják önellátásra, például öltözködni, tisztálkodni és a különböző háztartási tevékenységekre. Valamint szocializálódásra is tanítják, segítik őket. Persze rávezetik még a gyerekeket, hogy a szabadidejüket is töltsék hasznosan.
Szakemberek szerint az autizmus a világon a leggyorsabban növekvő létszámú fogyatékossági csoport. És sajnos még elég kevés hazánkban az igazán jó szakember. De ez remélhetőleg növekedni fog majd a közeljövőben.
Hozzászólások
Szóljon hozzá!