A banki alapkamat jelentése

Az alapkamat a jegybank, vagy a jegybank szerepét ellátó intézmény által meghatározott irányadó kamat, ami a kereskedelmi bankok és a központi bank közötti rövid lejáratú betétek, illetve hitelek kamatát határozzák meg.

Miután a kereskedelmi bankoknak bizonyos összeget mindig a központi banknál kell elhelyezniük (ezt nevezik tartalékolási kötelezettségnek), illetve a központi bank nyújt számukra hitelt, amellyel ezen a kamaton keresztül az egész bank és pénzügyi rendszerre tudnak hatni. Ez befolyással bír a reálgazdaságra is. Ha egy ország pénzügyi rendszerében sok pénz van, legyen az háztartás, bank, vállalat, és azok cseréjénél az reális szolgáltatásként jelenik meg, akkor általában a gazdaság növekszik.

Ezzel párhuzamosan emelkedik az infláció, hiszen a kereslet folyamatos, ez pedig a közgazdaságtan egyik alaptörvénye szerint emeli a fogyasztói árakat. Ezzel ellentétben, ha kivonunk a rendszerből pénzt, akkor csökken a kereslet, csökken az ár is és várhatóan lassul a gazdaság is. Természetesen ez nem mindig van így.

Egy ország jegybankja általában azt szabályozza az alapkamattal, hogy a kereskedelmi bankok a jegybanknál elhelyezett betéteikre mekkora kamatot kapnak. A kötelező tartalékráta pedig azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankok a korrigált mérlegfőösszeg mekkora részét kel, hogy a jegybanknál tartsák. Áttételesen a pénzügyi stabilitást és az árstabilitást a jegybankok az alapkamatokon keresztül, illetve a pénzügyi rendszerben forgó pénz mennyiségét őrzik.

hozzászólások