Általánosságban úgy véljük, hogy az epilepsziás roham mindig eszméletvesztéssel és rángógörccsel jár. Az epilepsziának is, mint sok más betegségnek több fajtája létezik. Ezek a következők!
Parciális rohamok: ennél a rohamtípusnál az észlelés megváltozhat (szag vagy hangzás), de nem jár eszméletvesztéssel. Komplex parciális rohamok: e rohamok során tudatzavar alakul ki, amely eszméletvesztéssel is járhat. A rohamok akaratlan mozgásokkal indulnak (például hangadás, karok mozgatása, kezek dörzsölése).
Generalizált rohamok: Absence rohamok: erre a rohamra az jellemző, hogy néhány másodpercig üresen néz valamerre a beteg. Mioklónusos rohamok: a karok valamint a lábak rángatózásával jár a roham. Atóniás rohamok: ennél a rohamnál a beteg elesik, vagy hirtelen összeesik. Tónusos–klónusos rohamok: ez a rohamtípus a legintenzívebb formája az epilepsziás rosszulléteknek. Ebben az esetben az egész test megfeszül, majd rázkódni kezd. A roham során a beteg eszméletét elveszti, így a történtekre nem emlékszik.
Legtöbb esetben az epilepszia gyerekkorban, valamint 65 éves kor felett alakul ki. Ettől eltérően bármilyen korosztályban kialakulhat a betegség. Kezeléssel csökkenteni lehet a roham gyakoriságát, a rohammentesség is elérhető a kezeléssel. A legtöbb gyerek idővel kinövi az epilepsziát. Sok esetben az epilepszia kialakulása az agy egy részét károsító valamilyen traumához, balesethez, vagy épp betegséghez köthető. Ritka esetben állhat agydaganat a betegség hátterében, azonban sok esetben nincs azonosítható oka a betegségnek.
Hozzászólások
Szóljon hozzá!