Fül-orr-gégészeti problémák, melyek szaglásvesztést okozhatnak

Több mint egy éve már annak, hogy az egész világ megismerte egy új vírus nevét. A rettegett kórokozó talán azzal vált a leginkább ismertté, hogy fertőzés esetén a legtöbb páciens elveszíti a szaglását, illetve az ízlelőérzékét egyaránt.

Kevesen tudják azonban, hogy a szaglásvesztést más betegségek is képesek lehetnek előidézni. Hogy mégis melyek ezek, illetve mikor kell komolyabb fül-orr-gégészeti problémára gyanakodnunk? Lássuk a lehetséges okokat!

A szaglás anatómiája

Hogy jobban átláthassuk a szaglásvesztés folyamatát, előbb fontos lesz megérteni a szaglás működését, vagyis azt, hogy miként működik ez az összetett érzékszervünk. A szagok érzékelését a közhiedelemmel ellentétben nem a teljes orr biztosítja az ember számára, hanem az orrüreg felső részében, az úgynevezett szaglóhámban megtalálható receptorok.

Ebből következik, hogy amennyiben ezek a biológiai szenzorok valamiért megbénulnak, vagy a szagok nem tudnak eljutni hozzájuk, akkor az minden esetben részleges vagy teljes szaglásvesztéssel jár együtt. Tipikus eset például az orrdugulás, amit jellemzően valamilyen fül-orr-gégészeti probléma, a legtöbbször megfázás vagy felsőlégúti megbetegedés idéz elő, a betegség mértékének függvényében pedig akár tartósan is előidézheti szaglásunk teljes kiesését.

Orrdugulás a megfázáson kívül

Lényeges ugyanakkor kiemelni azokat az eseteket is, amikor nátha vagy megfázás nélkül fordul elő tartós orrdugulás egy páciens esetén. Az egyik ilyen tipikus probléma az allergia, amitől egyre több ember szenved világszerte. A helyzet ilyen esetekben sajnos mindig tartós, hiszen az allergének levegőben való megjelenésének időtartamától függ, így valakinél néhány hét az egész, másnál azonban akár hónapokig is eltarthat a folyamat.

Főként a pollenallergia gyakran jár olyan tartós orrdugulással, amit még a speciális orrspray-k sem tudnak megszüntetni, ezáltal szaglásvesztést idézhetnek elő. Szintén gyakori eset a tünetek mögött az orr melléküregének gyulladása, esetleg az orrpolip megjelenése. Ezek feltárásához minden esetben alapos fül-orr-gégészeti kivizsgálás javasolt, ahol megállapításra kerül, hogy elegendő a gyógyszeres kezelés, esetleg más beavatkozásra lesz szükség.

Amikor elhalnak a szaglóreceptorok

A szaglás folyamatáról mindenképpen tudni kell, hogy fontos szerepet játszanak benne az egészséges idegpályák, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy sérülésük vagy elöregedésük szintén előidézheti a szaglás tartós-, gyakran végleges kimaradását. Tipikusan ilyen eset, amikor például egy baleset folytán nagy ütés éri az agy bizonyos részét – például az agykéreg központját –, mely fontos szerepet játszik ebben az érzékelésben.

Ezen felül a szaglás elvesztése ilyen alapon sajnos más, sokkal komolyabb, jelenleg gyógyíthatatlannak minősülő betegségek előfutára is lehet. Ide sorolhatjuk a különféle demenciával járó problémákat, így például gyakran előfordul, hogy a tartós szaglásvesztés a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór korai tünetei közé sorolható, a károsodás pedig emiatt sok esetben már visszafordíthatatlan.

A szaglás és az ízérzékelés elvesztése gyakran egyszerre jelentkezik

Biztosan mindenki volt már olyan beteg, illetve szenvedett olyan mértékű orrdugulástól, hogy egyáltalán nem érzett közben ízeket. Ennek az oka nem más, minthogy az ízérzékelés és a szaglás egy cipőben járnak, az ízek felismeréséhez ugyanis a nyelv receptorai önmagában nem elegendőek, ahhoz az orrban található szenzorokra is mindig szükség lesz.

Ez a kettősség gyakran jelentkezik a fenti betegségeket kísérve, de sajnálatos módon a korral is egyre nagyobb a rizikó kockázata, mert minél idősebb valaki, annál jobban csökken az ízlelőbimbók száma, illetve az idegvégződések sorvadásával mindezt szaglászavar nehezítheti. Természetesen ki kell emelnünk még itt többek között a dohányosokat is, akik gyakran észre sem veszik magukon, hogy mennyire megromlott a szaglásuk, csak azt követően, hogy leszoktak a cigarettáról.

hozzászólások