Magyarország 2003. január 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez.Magyarország 2003. január 1-jétől az európai szabadalmak megadásáról szóló Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény, ismert rövidítésével: ESZE) tagja. 2003. január 1-jétől tehát Magyarországra kiterjedően is igényelhető és szerezhető európai szabadalom és a Magyar Szabadalmi Hivatalnál is benyújtható európai bejelentés.

A csatlakozás előzményei 

Az ESZE-hez való csatlakozást a következők tették lehetővé: 

• a találmányok szabadalmi oltalmáról 1995. évi XXXIII. törvény szabadalmi jogunkat érdemben összehangolta az ESZE-vel; 
• a 2370/1996. (XII. 20.) Korm. határozat felhatalmazta a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökét, hogy nyújtsa be az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsához a Magyar Köztársaságnak az ESZE-hez való csatlakozásra vonatkozó meghívás iránti kérelmét;  
• az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa 1999. január 29-én hozott, CA/D 5/99 számú határozatával felkérte a Magyar Köztársaságot, hogy csatlakozzon az ESZE-hez; 
• az Országgyűlés 54/2002. (X. 13.) OGY határozata elrendelte hazánknak az ESZE-hez való csatlakozását; 
• ezt követően október 28-án hazánk letétbe helyezte a csatlakozási okmányát a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál; 
• az Országgyűlés október 24-én elfogadta a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló 2002. évi XXXIX. törvényt, amely tartalmazza az európai szabadalmi rendszer és a magyar szabadalmi rendszer közötti illeszkedési szabályokat; 
• az Országgyűlés december 7-én elfogadta a 2002. évi L. törvényt, az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről; 
• az igazságügy-miniszter 22/2002. (XII. 13.) IM számú rendeletében kihirdette az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) Végrehajtási Szabályzatát; 
• a gazdasági és közlekedési miniszter 45/2002. (XII. 28.) GKM rendeletében kihirdette az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) Díjszabályzatát; 
• az igazságügy-miniszter 20/2002. (XII. 12.) IM számú rendeletében meghatározta a szabadalmi bejelentés, az európai szabadalmi bejelentésekkel és az európai szabadalmakkal, illetve a nemzetközi szabadalmi bejelentésekkel összefüggő beadványok, valamint a növényfajta-oltalmi bejelentés részletes alaki szabályait; 
• a gazdasági és közlekedési miniszter 42/2002. (XII. 28.) GKM rendeletében meghatározta a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjait. 

Mi az ESZE? 

Az Európai Szabadalmi Egyezmény a szerződő államok közös, egységes, ugyanakkor nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő jogrendjét teremtette meg a szabadalmak megadására vonatkozólag. Ennek köszönhetően egyetlen, az ESZE szerint tett bejelentés alapján, és egyetlen nyelven lefolytatott egységes eljárásban lehet európai szabadalmat szerezni az ESZE több vagy akár valamennyi tagállamára.  

Az egyetlen és egységes eljárásban megadott európai szabadalmak sajátossága, hogy megadásukat követően nemzeti szabadalomként élnek tovább azokban az országokban, amelyekre hatályuk kiterjed, azzal a megszorítással, hogy rájuk számos kérdésben az ESZE egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok vonatkoznak. A hazánkra nézve is megadott európai szabadalom tehát ugyanolyan hatállyal rendelkezik majd, mint a nemzeti úton (az MSZH által) megadott szabadalom. Ahhoz azonban, hogy az oltalom hatályossá váljon, a szabadalmasnak a szabadalom megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétől számított 3 hónapon belül be kell nyújtania az európai szabadalom magyar nyelvű fordítását az MSZH-nál.  

A Magyar Köztársaságot megjelölő európai szabadalmi bejelentésekre és a Magyar Köztársaságra kiterjedő hatállyal megadott szabadalmakra vonatkozó szabályokat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 2003. január 1-jétől hatályos szövegének X/A. Fejezete tartalmazza. 

Csatlakozásunkkal az ESZE tagjainak száma 26-ra növekedett, és március 1-jével csatlakozott az ESZE-hez Románia is.  

Az Egyezmény jelenlegi tagjai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Liechtenstein, Luxembourg, Magyarország, Monaco, Németország, Olaszország, Románia, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc és Törökország. 

Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásai a szellemi tulajdonjog területén 

1. Röviden a szellemi tulajdonjogról, illetve hazai intézményrendszeréről 

A szellemi tulajdonjog célja, hogy kizárólagos jogok biztosításával alkotó tevékenységre, a társadalom számára hasznos, értékes alkotások létrehozására ösztönözzön, illetve, hogy a gazdaság szereplői számára lehetővé tegye, hogy a többi szereplőtől eltérő, megkülönböztethető módon jelenjenek meg a piacon. 

A szellemi tulajdonjogok rendszere két csoportra osztható: a szerzői jogra és az iparjogvédelemre. Az iparjogvédelemhez tartozik a találmányok, a növényfajták, a védjegyek és földrajzi árujelzők, a használati minták, a formatervezési minták és a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának az oltalma. A szerzői jog területe egyrészt az eredeti alkotások védelmére irányul, másrészt pedig védelemben részesíti azokat a teljesítményeket, amelyek nem művek létrehozásából, hanem egy már meglévő alkotás, vagy egyéb anyagok közönséghez való közvetítéséből állnak (ezt a kategóriát a szerzői jog ún. szerzői joghoz kapcsolódó jogoknak nevezi). Ezekben az esetekben tipikusan valamiféle gazdasági befektetés áll a teljesítmény mögött.  

A szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos feladatokat a Kormány önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű szerve, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) (Budapest, 1054. Garibaldi u. 2., tel.: 312 44 00, 474 59 28) látja el. Az MSZH a hatósági feladatok (vizsgálatok és eljárások lefolytatása, dokumentáció, információs tevékenység) elvégzése mellett részt vesz a szellemi tulajdon védelmét szabályozó jogszabályok előkészítésében, felel a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kormányzati stratégia kidolgozásáért, érvényesítéséért, valamint ellátja az e területen folyó nemzetközi és európai uniós együttműködés szakmai feladatait. A Magyar Szabadalmi Hivatal részletes feladat- és hatáskörét, szervezeti és működési rendjét a 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet határozza meg. 

A szellemi tulajdonnal kapcsolatos általános információk megszerzése céljából igénybe vehető a Hivatal ügyfélszolgálata, illetve az e területre vonatkozó tudnivalók megszerzéséhez hasznosak lehetnek a Hivatal kiadványai is. Az MSZH számos szolgáltatást honlapján is elérhetővé tesz: közzéteszi például a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos jogszabályokat és egyéb szakmai kiadványokat. 

A Magyar Szabadalmi Hivatal néhány fontosabb kiadványa: 

• Az "Iparjogvédelmi kiadványok", amelyek a főbb jogszabályokat tartalmazzák azok miniszteri indokolásával és a lényeges kapcsolódó jogszabályokkal; 
• Iparjogvédelmi Tanulmányok - Biotechnológiai találmányok oltalma, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2001; 
• A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest; 
• Útmutató védjegybejelentőknek, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2000; 
• Útmutató a szerzői joghoz, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2002. 

2. Az Európai Unió szellemi tulajdonra vonatkozó szabályainak rendszere 

Az Európai Uniónak a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályai két csoportra oszthatók: az egyes jogszabályok harmonizációját célzó irányelvekre, és a közösségi oltalmi rendszereket létrehozó rendeletekre. 

2.1. Az első csoportba tartoznak az egyes oltalmi formákra, illetve a jogosultságok tartalmára vonatkozó tagállami jogszabályokat harmonizáló irányelvek. A számítógépi programok, az adatbázisok vagy a biotechnológiai találmányok esetében például egy-egy irányelv egységesíti az oltalom megszerzésének feltételeire és az oltalom tartalmára vonatkozó nemzeti szabályokat. 

Az irányelvek a következők: 

• A szerzői jog területén: 
  • a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről; 
  • a Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről; 
  • a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról; 
  • a Tanács 93/83/EGK irányelve a műholdas sugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogról és a szerzői joggal kapcsolatos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról; 
  • a Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve a szerzői jog és az azzal szomszédos jogok bizonyos szempontjainak a harmonizációjáról az Információs Társadalomban; 
  • a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének harmonizálásáról; 
  • a Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti művészeti alkotások szerzőinek követő jogáról. 
• Az iparjogvédelem területén: 
  • az Európai Parlament és a Tanács 98/44/EK irányelve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról; 
  • a Tanács 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről; 
  • a Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve a formatervezési minták oltalmáról. 

2.2. A második csoportba azok a rendeletek tartoznak, amelyek az egész Unió területére kiterjedő oltalmi rendszereket hoztak létre. Ezek a rendeletek lehetővé teszik azt, hogy egyetlen benyújtott bejelentés alapján, egy központosított eljárás eredményeként a bejelentő automatikusan egységes oltalmat szerezzen az Európai Unió egész területére, összes tagállamára kiterjedően. Ilyen közösségi oltalom megszerzésére van lehetőség a védjegyek, a formatervezési minták, a növényfajták, valamint a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek árujelzőinek esetében. Az oltalmi rendszereket létrehozó közösségi jogszabályok a következők: 

• a Tanács 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről; 
• a Tanács 6/2002/EK rendelete a formatervezési minták közösségi oltalmáról; 
• a Tanács 2100/94/EK rendelete a közösségi növényfajta-oltalomról; 
• a Tanács 2081/92/EGK rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról. 

3. Az irányelvek és a rendeletek általános céljai, lényege 

3.1. Az irányelvek célja, hogy harmonizált tagállami jogszabályok létrehozásával egyrészt az egységes piac zavartalan működését biztosítsák, másrészt pedig, hogy a közösségi ipar erősítése céljából megfelelő szintű oltalmat teremtsenek a piaci szereplők számára az összes tagállam területén. A közösségi jog vívmánya például, hogy egy adatbázis-előállító vagy egy biotechnológiai találmány feltalálója azonos feltételek mellett szerezhet oltalmat minden tagállamban, és a megszerzett oltalomra vonatkozó szabályok is harmonizáltak az Unió területén.  

3.2. A közösségi rendeletek célja, hogy a nemzeti oltalmi rendszerektől függetlenül lehetőséget adjanak a Közösség egész területére kiterjedő oltalom megszerzésére, egy egységes eljárás eredményeképp. A közösségi jogok megadásáért egy-egy közösségi hatóság felelős: a bejelentések elbírálását tehát nem a szellemi tulajdon oltalmáért felelős magyar hatóság, a Magyar Szabadalmi Hivatal, hanem az erre kijelölt közösségi hivatalok végzik. 

Mik a közösségi rendszer főbb előnyei?  

• a közösségi oltalom alapján a jogosult az összes tagállam területén gyakorolhatja a kizárólagos jogokat;  
• az oltalom egyetlen bejelentéssel, egyetlen nyelv alkalmazásával megszerezhető; 
• az oltalom megszerzésének költségei lényegesen kedvezőbben alakulnak, mint a több nemzeti hivatalban külön-külön tett bejelentések esetén; 
• a közösségi bejelentés napja elsőbbségi napként ismerhető el egy későbbi nemzeti bejelentés esetén; ez jelentős előny arra az esetre, ha a közösségi oltalom jogosultja később nemzeti oltalommá kívánja átalakítani a jogosultságát; 
• a közösségi oltalom a védjegy esetében akkor is érvényes marad az egész Unió területére, ha a megjelölést csak egy tagállamban használják; 
• az igényérvényesítés a nemzeti bíróságok előtt folyik, azaz bármelyik tagállamban indítható eljárás, amelynek döntése minden tagállam területére érvényes. 

Melyek a közösségi oltalmi rendszereket működtető közösségi hivatalok? 

• közösségi védjegy és közösségi formatervezési mintaoltalom iránt a spanyolországi Alicante-ban működő közösségi védjegy és mintaoltalmi hivatalnál (OHIM) lehet bejelentést tenni; 
• a közösségi növényfajta-bejelentéseket a Franciaországban (Angers-ben) található közösségi hivatal kezeli; 
• a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmára irányuló bejelentéseket pedig az Európai Unió Bizottságához kell benyújtani.    

4. Milyen változások történtek a hazai jogszabályokban a csatlakozást követően? 

4.1. Az irányelvek szabályainak a hazai jogba való beültetése a csatlakozásunkra történő felkészülés része volt, az ún. jogharmonizációs program alapján hajtotta végre a Kormány a szükséges jogszabály-módosításokat. Általánosságban elmondható, hogy a szellemi tulajdonjog területén a jogharmonizáció már jóval a csatlakozás előtt csaknem teljes egészében lezárult. Mindez azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest a piaci szereplők nem találkozhatnak új jogszabályi környezettel, az oltalom feltételeire, tartalmára, keletkezésére, megszűnésére vonatkozó szabályokban nem lesz változás. A közösségi irányelvek ismerete mindazonáltal fontos lehet a hazai jogosultaknak is, hiszen ez alapján szerezhetnek képet arról, hogy a többi tagállam területén milyen tekintetben találkozhatnak a hazai szabályokkal azonos jogszabályi környezettel. 

4.2. A rendeletek közvetlenül alkalmazandó közösségi jogszabályok, ami azt jelenti, hogy minden belső jogszabályi rendelkezés nélkül alkalmazni kell őket Magyarországon is. A rendeletek úgymond a magyar jog részévé váltak, hivatalos magyar nyelvű fordításuk megjelenik az Unió hivatalos lapjában, az Official Journalban. A közösségi szinten megadott oltalmak tehát automatikusan kiterjednek Magyarországra is. Mindez a hazai piaci szereplők számára egyrészt új lehetőséget teremt regionális oltalom megszerzésére. Mindemellett természetesen számolni kell azzal is, hogy a magyar piaci szereplőknek várhatóan több "korlátozó" joggal kell szembenézniük.