|
Határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
A szolgáltatások szabad mozgása egyike az Európai Unió négy alapszabadságának, amely lehetővé teszi, hogy valamely tagállam területén székhellyel rendelkező, önálló vállalkozóként tevékenykedő gazdasági szereplők szabadon gyakorolhatnak gazdasági tevékenységet valamennyi tagállamban. A szolgáltatások szabadságának érvényesítése egyre nagyobb jelentőséggel bír a belső piac működése és az EU sikeressége, versenyképessége szempontjából. A kereskedelmi és közszolgáltatások a GDP 70 százalékát teszik ki és szolgáltatási szektor foglalkoztatja az európai lakosság 70 százalékát. A határon átnyúló szolgáltatások részesedése ugyanakkor mindössze 5 százalékos (szemben például a határon átnyúló árukereskedelem 17 százalékos részarányával), ezért az Európai Unió jogalkotásában és gazdaságpolitikájában egyre meghatározóbb helyen szerepel a szolgáltatások szabad áramlásának előmozdítása.
Az egységes uniós piac előnyei számokban is kifejezhetőek: a belső piac 1993-as létrehozását követő első tíz évben 2,5 millió új munkahely jött létre az akadályok felszámolásának köszönhetően, amely közel 900 millárd eurónyi gazdasági növekedést eredményezett. A szolgáltatások színvonala és választéka javult, miközben az áraik alacsonyabbá váltak.
Jogi alapok és történeti háttérA belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó alapelveket az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés tartalmazza, amely a szabad vállalkozásalapítás (letelepedés; 49-55. cikk) mellett szabad szolgáltatásnyújtást (56-62. cikk) tesz lehetővé az uniós vállalkozások számára az alapítás államától eltérő tagállamokban. Ezek az alapelvek továbbá az Európai Bíróság ítéletei alapján is továbbfejlődtek az évek során. A szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása már a Római Szerződésben is megjelent, azonban a “négy szabadság” szabad mozgását akadályozó tényezők lebontása csak a nyolcvanas évek végén az Egységes Európai Okmánnyal és a egységes piaci programmal kapott lendületet. A kilencvenes években több ágazati irányelv is született a különböző szolgáltatási szektorok harmonizálására és liberalizálására (pl. pénzügyi szolgáltatások, közlekedés, telekommunikáció, műsorszórás, szakmai képesítések elismerése), azonban ezek nem bizonyultak kellően hatékonynak, mivel ez a klasszikus megközelítés csak aprólékos és lassú előrehaladást tett lehetővé, másfelől a mai gyártó cégek is gyakran olyan széleskörű, komplex kiegészítő szolgáltatási tevékenységet végeznek, amit a szektorális megközelítés áttekinthetetlenné tesz. Mindezeken túl a modern technológia terjedése is új, horizontális szemléletet követelt a szolgáltatások liberalizálásában. Ennek szellemében született meg 2000-ben - a lisszaboni stratégia részeként - a szolgáltatási szektor belső piaci stratégiája, majd 2002-ben az Európai Bizottság jelentése a belső piaci szolgáltatások helyzetéről. Ezek azonosították a szolgáltatások szabad mozgását akadályozó legjelentősebb tényezőket, és megállapították, hogy további lépések szükségesek a valóban integrált európai szolgáltatási szektor kialakításához. A folyamat eredményeképpen került sor 2006-ban a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadására, amelynek célja, hogy megkönnyítse a szolgáltatásokat nyújtó, illetve azokat igénybevevő vállalkozások életét az Európai Unióban, és előírja továbbá a tagállamok számára az adminisztratív és jogi akadályok elhárítását.AlapelvekSzolgáltatásként az uniós jogban azon, díjazás ellenében végzett tevékenységet értik, amely nem esik az áruk, a személyek és a tőke szabad mozgására vonatkozó előírások alá. Az uniós jog a szolgáltatás szabadságának kategóriájába azokat a szolgáltatásokat helyezi, amelyek valamilyen határon átnyúló elemet tartalmaznak, azaz amelyek esetében a szolgáltatás nyújtója nem azonos a szolgáltatás igénybevevője tagállamban, azaz tevékenysége alapvetően egy másik tagállamhoz kötődik. A fenti feltételek teljesülése esetén jellemzően a szolgáltatások körébe tartoznak az ipari, kereskedelmi és kézműves jellegű tevékenységek, valamint a szabadfoglalkozások. A szolgáltatások szabadsága a gazdaság minden olyan szereplőjét megilleti, aki az Európai Unió valamely tagállamában szolgáltatást nyújt - így különösen azokat, akik ipari, kereskedelmi, szakipari és szabadfoglalkozású tevékenységeket végeznek. Ennek értelmében az unió tagállamában lakóhellyel, székhellyel rendelkező személy szolgáltatást nyújthat egy másik tagállamban honos személynek úgy, hogy a tevékenységét továbbra is a saját országában folytatja, vagy csak időlegesen jelenik meg a fogadó országban, ott tehát tartósan nem telepszik le. A szolgáltatások szabadsága megilleti továbbá azokat a személyeket, akik más tagállam szolgáltatóinak szolgáltatásait kívánják igénybe venni: így azokat, akik más tagállam szolgáltatóinak szolgáltatásait akarják igénybe venni, nem lehet korlátozni annak igénybevételében. Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma természetesen a szolgáltatásnyújtás esetében is érvényesül: a tagállamok nem írhatnak elő eltérő feltételeket azon szolgáltatók számára, aik egy másik tagállamból végzik a tevékenységüket, illetve azon személyek számára, akik egy másik tagállamban vesznek igénybe szolgáltatásokat. Nemcsak a nyílt és burkolt diszkrimináció, de - az Európai Bíróság joggyakorlata alapján - az olyan korlátozások is tilosak, amelyek ugyan mind a helyi, mind a külföldi szolgáltatókra (illetve szolgáltatás-igénybevevőkre) vonatkoznak, de ténylegesen különösen az utóbbiak tevékenységét nehezítik meg. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás többféleképpen is megvalósulhat: a szolgáltató időleges átutazásával, a szolgáltatást igénybe vevő átutazásával, vagy egyszerűen olyan eszköz használatával, amely lehetővé teszi a közvetlen szolgáltatásnyújtást (pl. interneten, műholdas közvetítéssel). Ha valaki letelepedés nélkül kíván szolgáltatást nyújtani, és ezért ideiglenesen másik EU-tagállamba utazik, az akadálymentes szolgáltatásnyújtást csak az egyenlő elbánáson túlmenő szabályozás biztosíthatja. Ilyenkor ugyanis a szolgáltatónak először a saját országa által meghatározott követelményeknek kell megfelelnie, így az általa már teljesített előírásoknak (pl. engedélyek beszerzése, képesítési követelmények) való újbóli megfelelést a fogadó ország nem írhatja elő.Ez túlságosan nagy terhet róna a szolgáltatóra. A fogadó országok ezért elismerik a szolgáltató országában már teljesített követelményeket, és ezeken felül csak akkor érvényesítik saját szabályozásukat, ha ez a szolgáltatási tevékenység megfelelő gyakorlása érdekében (pl. fogyasztóvédelmi okokból), vagy más általános érdek (pl. közerkölcs védelme) érvényre juttatása miatt feltétlenül szükséges. Ha a szolgáltatásban részesülő utazik másik országba szolgáltatások igénybevételéhez, akkor a saját országának jogi védelmét elveszíti, és a szolgáltatás helye szerinti szabályok vonatkoznak rá. KorlátozásokHabár a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás olyan alapszabadságok, amelyek csak rendkívül szűk körben korlátozhatók, ezen szabadságok gyakorlása alól is léteznek kivételek A külföldi szolgáltatók kizárhatók például a közhatalommal kapcsolatos szolgáltatások gyakorlásából. Az EU-tagállamok korlátozhatják továbbá a szabadságjogok érvényesülését a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségügyre való hivatkozással. Ugyanakkor a korlátozásoknak itt is arányban kell állniuk azzal a célkitűzéssel, amit szolgálnak, melyet az Európai Bíróság meglehetősen szigorúan értelmez.Szolgáltatási irányelvA letelepedés nélküli, határon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése érdekében 2006-ban az Európai Unió szolgáltatási irányelvet fogadott el, amely kötelezi a tagállamokat az adminisztratív és jogi akadályok felszámolására. Hiába mondták már ki korábban is a Szerződések a szabad szolgáltatásnyújtás alapelvét, a bonyolult és költséges adminisztratív tagállami előírások számos szolgáltatót (különösen kis- és közepes vállalkozásokat) riasztottak el a határon átnyúló szolgáltatásnyújtástól.A szolgáltatási irányelv hatálya a szolgáltatási tevékenységek széles körére terjed ki, így többek között az alábbiakra:- a szabályozott szakmát gyakorló személyek által nyújtott szolgáltatások (pl. jogi és pénzügyi tanácsadók, építészek, mérnökök, könyvelők) által nyújtott szolgáltatások többsége;
- építőipari szolgáltatások;
- ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások;
- kézműipari szolgáltatások;
- idegenforgalmi szolgáltatások (pl. utazásszervezés);
- szálláshely- és vendéglátási szolgáltatások (például szállodák, éttermek, étkeztetési szolgáltatások);
- szabadidős szolgáltatások (pl. sportközpontok és vidámparkok szolgáltatásai);
- forgalmazás és kereskedelem (ideértve az áruk és szolgáltatások kis- és nagykereskedelmét);
- információs szolgáltatások (pl. internetes portálok, hírügynökségi kiadói szolgáltatások, számítógépes programozás)
- oktatási és képzési szolgáltatások (pl. magánegyetemek, nyelviskolák);
- berendezések felszerelése és karbantartása;
- kölcsönzési szolgáltatások, beleértve az autókölcsönzést és -lízinget is;
- vállalkozásokhoz kapcsolódó üzletviteli szolgáltatások (pl. irodafenntartás, vállalatvezetési tanácsadás, rendezvényszervezés, adósságbehajtás, reklámszolgáltatások és munkaerő-felvétel);
- hitelesítési és vizsgálati szolgáltatások;
- háztartási kisegítő szolgáltatások (pl. takarítás, otthoni gyermekgondozás vagy kertészeti munkák).
A szolgáltatási irányelv hatálya nem terjed ki a következő szolgáltatásokra:- az EU más jogszabályai által szabályozott tevékenységek: pénzügyi (bank, biztosítás), távközlési, elektronikus hírközlési és közlekedési szolgáltatások;
- egészségügyi szolgáltatások, munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásai, magánbiztonsági szolgáltatások, audiovizuális szolgáltatások és rádiós műsorszórás, szerencsejáték-szervezői tevékenységek, bizonyos szociális szolgáltatások (szociális lakhatás, gyermekgondozás, családtámogatás és a rászoruló személyek támogatása terén nyújtott szolgáltatások, amelyeket az állam vagy az állam által megbízott szolgáltató nyújt), közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek, közigazgatási eljárásban kinevezett közjegyzők és bírósági végrehajtók által nyújtott szolgáltatások, magánbiztonsági szolgáltatások, adózás.
Az irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokra vonatkozó tagállami szabályoknak és rendelkezéseknek minden esetben meg kell felelniük az uniós Szerződéseknek és az EU más jogszabályainak, így biztosítaniuk kell a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát.Az irányelv - szemben a “származási ország elvére” épülő európai bizottsági javaslattal - abból indul ki, hogy annak a tagállamnak, amelynek területén a szolgáltatás megvalósul, biztosítania kell a szolgáltatás nyújtására való jogosultságot és annak szabad gyakorlását: semmiféle megkülönböztetés nem alkalmazható a más tagállamból származó szolgáltatókkal szemben. A tagállamok saját területükön a szolgáltatásnyújtásra való jogosultságot csak a szükségesség és arányosság elvére alapozva akadályozhatják, azaz csak olyan - arányos - jogosultsági követelményeket írhatnak elő, amelyekre a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a környezet védelme miatt lehet szükség. A tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását főszabályként nem köthetik engedélyezési rendszerhez. Kivételes esetekben - ha erre "közérdeken alapuló kényszerítő indok" van - megkövetelhetnek engedélyezést, ekkor is biztosítani kell azonban, hogy a hatóságok ne gyakorolhassák önkényesen vizsgálati jogkörüket.A jogszabály felsorolja, mitől nem tehetik függővé a tagállamok a szolgáltatásnyújtási jogosultságot. Nem múlhat ez például a szolgáltató, az alkalmazottak, a tulajdonosok állampolgárságán, lakóhelyén, és azon sem, hogy a szolgáltatást nyújtó cég hány telephellyel rendelkezik, be van-e jegyezve egynél több tagállam nyilvántartásába, illetve tagja-e bizonyos szakmai szervezetnek vagy szövetségnek. Nem kötelezhetők a szolgáltatásnyújtók arra sem, hogy olyan pénzügyi garanciát nyújtsanak, vagy olyan biztosítást kössenek, amelyet az adott állam területén letelepedett szolgáltató vagy szerv nyújt. Ettől még a tagállamok megkövetelhetik egyéb biztosítások vagy pénzügyi garanciák meglétét, és a kollektív kompenzációs alapban való részvételt például a szakmai testületek vagy szervezetek tagjai esetén. Nem várható el a szolgáltatótól az sem, hogy bizonyos idő óta már szerepeljen az adott tagállam nyilvántartásában, illetve, hogy tevékenységét már bizonyos ideje gyakorolja ott.Nagy könnyebbséget jelent a szolgáltatók számára, hogy amennyiben egy tagállam valamilyen igazolást vagy tanúsítványt követel meg a szolgáltatás nyújtásához, minden olyan, más tagállamból származó iratot el kell fogadniuk, amely ezzel egyenértékű célt szolgál. A tagállamok nem követelhetik meg, hogy valamely, más tagállamból származó irat esetében az eredeti példányt, annak hiteles másolatát vagy hiteles fordítását nyújtsák be, kivéve a más uniós eszközök által előírt esetekben, vagy ha e követelményt közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, beleértve a közrendet és a közbiztonságot. A tagállamok szervei az iratokról nem hitelesített fordítást azonban kérhetnek saját hivatalos nyelveik valamelyikén.A tagállami hatóságok közötti együttműködést és információcserét a belső piaci információs rendszer (IMI) segíti. A szolgáltatási irányelv továbbá egyablakos ügyintézési pontok létrehozásáról rendelkezett, ahol - akár interneten keresztül - a szolgáltató minden érintett eljárás és alaki követelmény teljesíthet. Teendők a szolgáltatásnyújtók számáraHabár a szabad szolgáltatásnyújtást az uniós előírások garantálják, indokolt esetben a tagállamok adminisztrációs előírások teljesítését követelhetik meg. A pontos előírások tagállamonként változnak, de magukban foglalhatják a szolgáltatásnyújtás bejelentését, egyes szakmák esetén a hazai képesítés igazolását vagy adóhatósági bejelentkezést. Az egyes tagállamok előírásairól rendelkézésünkre álló információ információ a Tagországok rovatunkban, a megfelelő országot kiválasztva érhető el, bővebb felvilágosítással pedig az oldal alján olvasható szervek, illetve ott felsorolt információs portálok szolgálhatnak.A szolgáltatások szabad áramlása alól az sem jelenthet kivételt, ha a szolgáltatások szabad áramlása munkavállalók ideiglenes mozgásával (kiküldetés) valósul meg. (Például egy francia cég arra vállalkozik, hogy egy szállodát épít Belgiumban és azt saját (francia) alkalmazottaival kivitelezi.) A munkavállalók számára ebben az esetben kiküldetéshez szükséges dokumentumokkal (A1 nyomtatvány) kell rendelkezniük, amelyet a biztosítási jogviszony szerinti tagállam társadalombiztosítási szerve állít ki.Magánszemélyeknek történő határon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetén, amennyiben a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének a megrendelő tagállama minősül, a szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak be kell jelentkeznie az adott ország adóhatóságánál, helyi adószámot kell kérnie, és a számlát a helyi előírások szerint (adómérték, számlázási szabályok stb.) kell kiállítania.Amennyiben az egyes tagállamok hatóságai az egységes piacra vonatkozó uniós szabályokat helytelenül alkalmazva akadályozzák a vállalkozás tevékenységét, a SOLVIT Hálózat nyújthat segítséget. A SOLVIT Hálózatot, mint vitarendezési fórumot azért hozta létre az Európai Bizottság, hogy ilyen esetekben segítse a vitás ügyek tisztázását. Felhasznált és ajánlott irodalomHorváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. HVG-ORAC, Budapest, 2011Somssich Réka: A belső piac. In: Marján Attila (szerk.): Az Európai Unió gazdasága. HVG Kiadó, Budapest, 2006Szolgáltatási irányelv: az üzleti tevékenység megkönnyítése. Egyszerűbb ügyintézés, gyorsabb eljárások, könnyebb piacra jutás. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2009Kézikönyv a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg, 2007Azelio Fulmini: A letelepedés szabadsága, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és az oklevelek kölcsönös elismerése. /Ismertetők az Európai Unióról/ Európai Parlament, 2006További információ és hivatalos tájékoztatásEnterprise Europe NetworkAz Enterprise Europe Network az Európai Bizottság Vállalkozási és Ipari Főigazgatóságának vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó hálózata, mely egyedülálló földrajzi lefedettséggel és tevékenységi körrel fog össze közel 600 európai üzletfejlesztéssel foglalkozó szervezetet az EU tagállamokban, a tagjelölt országokban és az EFTA országok területén. A hálózat tagjai az adott ország nemzeti szabályozásairól tudnak részletes információval szolgálni. Nemzeti Külgazdasági HivatalAz Enterprise Europe Network magyarországi tagjainak koordinátora a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, amelynek feladata a magyar vállalkozások külgazdasági tevékenységének támogatása, ösztönzése.Külgazdasági irodahálózatA külföldi előírásokról tájékoztatással szolgálhatnak a magyar nagykövetségek keretei között működő külgazdasági irodák is. Az irodahálózat elérhetőségei ezen az oldalon olvashatók.Egyablakos ügyintézési pontokAz Európai Unió egyablakos ügyintézési pontok létrehozására kötelezte a tagállamokat, ahol személyes megjelenési kötelezettség nélkül, elektronikusan, egy partneren keresztül elintézheti a szolgáltatási tevékenység nyújtásához szükséges valamennyi közigazgatási eljárás és beszerezheti valamennyi engedély, illetve rendelkezésre áll a szükséges információ. Az egyes tagállamok egyablakos ügyintézési pontjainak elérhetőségei ezen az oldalon olvashatóak.SOLVIT HálózatA SOLVIT egy olyan on-line problémamegoldó hálózat, melyben a tagállamok közösen dolgoznak a belső piaci jogszabályok helytelen hatósági alkalmazásából fakadó problémák pragmatikus megoldásán. A SOLVIT-központok minden európai uniós tagállamban – valamint Norvégiában, Izlandon és Liechtensteinben is – megtalálhatók. A SOLVIT-központok segítséget nyújthatnak mind az állampolgárok, mind a cégek részéről beérkezett panaszok kezelésében. A SOLVIT-központok a nemzeti közigazgatási rendszer részeként működnek, és feladatuk, hogy mindössze tíz hetes határidőn belül valós megoldásokat kínáljanak valós problémákra.Hasznos oldalakEurópai Bizottság Belső Piaci FőigazgatóságA Főigazgatóság tematikus oldalain részletes információ olvasható a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó uniós szakpolitikáról, illetve a szolgáltatási irányelvről.Európa Önökért PortálAz oldal részletesen tájékoztat a vállalkozások számára nyitva álló uniós lehetőségekről, így a szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályokról, továbbá az egyes tagállamok nemzeti előírásairól.Nemzeti Külgazdasági Hivatal országinformációs rendszereAz Enterprise Europe Network magyarországi tagjainak koordinátora a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, amelynek országinformációs rendszere - többek között - az Európai Unió tagországainak adózási, vállalkozási stb. szabályairól tartalmaz magyar nyelvű információt. Tagállami vállalkozásfejlesztési szervezetek oldalai és információs portálokAz egyes tagállamok szabályozásával kapcsolatos hivatalos információkért érdemes felkeresni az adott ország Enterprise Europe-tagszervezeteinek, illetve egyablakos ügyintézési pontjának honlapjait is.A szolgáltatások belső piacával kapcsolatos uniós jogszabályok összefoglalóiUtolsó frissítés: 2011.12.20.
|
|
kövessen minket:
