- Az oldal szerkesztés alatt áll -

Az Európai Bíróság - vagy teljes nevén az Európai Unió Bírósága - az Európai Unió legfelsőbb jogértelmező fóruma. Az Európai Unió Bíróságának 1952-ben történt alapítása óta feladata, hogy biztosítsa „a jog tiszteletben tartását" a Szerződések „értelmezése és alkalmazása során".

Ennek során az Európai Unió Bírósága:

• felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét,
  
• gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és
  
• a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot.
  

Így az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról.

Alapítás: 1957. március 25.

Székhelye: Luxemburg

A Bíróság felépítése

Az Európai Unió Bíróságának három fóruma van:

-          a Bíróság

-          az Elsőfokú Bíróság

-          a Közszolgálati Törvényszék

A Bíróság

Tagjai

A Bíróság huszohét bíróból és nyolc főtanácsnokból áll.

Amennyiben a Bíróság kéri, a főtanácsnokok számát a Tanács, egyhangú határozattal megnövelheti.

A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki hat évre szóló, megújítható mandátummal. A bírákat olyan jogászok közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.

A Bíróság bírái maguk közül választják meg a Bíróság elnökét három éves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját és szervezeti egységeit, elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületekben, a tárgyalásokon, valamint a tanácskozásokon.

A főtanácsnokok részt vesznek a Bíróság munkájában, feladatuk, hogy a Bíróság elé terjesztett ügyekben pártatlanul és függetlenül eljárva nyilvános tárgyaláson terjesszék elő indítványaikat, kivéve a Bíróság ellenkező döntése esetén, amikor az ügy nem vet fel új jogi kérdést. Szerepük nem összekeverendő az ügyész vagy más hasonló hatóság szerepével.

Működése

A Bíróság teljes ülésben, nagytanácsban (tizenhárom bíró) vagy három- és öttagú tanácsokban jár el. A félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére, valamint a különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben, a Bíróság nagytanácsban ülésezik. A Bíróság teljes ülésben kivételes alkalmakkor ülésezik, amelyeket korlátozó jelleggel állapít meg a Szerződés, valamint ha a Bíróság úgy találja, hogy egy ügy különös jelentőséggel bír.

A Bíróság többek között hatáskörrel bír tagállam vagy intézmény által indított megsemmisítés iránti keresetek vagy intézményi mulasztás megállapítására irányuló keresetek, tagállami mulasztás megállapítására irányuló keresetek, előzetes döntéshozatali eljárások esetén és az Elsőfokú Bíróság határozatai ellen benyújtott fellebbezések ügyében is.

Az Elsőfokú Bíróság

Az Elsőfokú Bíróságot 1989-ben hozták létre, az eredeti fórum tehermentesítése céljából.

Jelenleg 27, tagállamonként legalább egy bíróból áll. A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat évre nevezik ki, megbízatásuk megújítható. Az Elsőfokú Bíróság bírái maguk közül választják meg az Elsőfokú Bíróság és az öt bíróból álló tanácsok elnökét három éves, megújítható időtartamra.

Az Elsőfokú Bíróság öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy bizonyos esetekben egyesbíróként eljárva határoz. Különösen jelentős ügyekben nagytanácsban, vagy teljes ülésben is határozhat.

E bírói testület rendelkezik hatáskörrel első fokon a magánszemélyek és a tagállamok közvetlen keresetei alapján indult eljárásokban, kivéve azokat, amelyeket „bírói különtanácsok” hatáskörébe utaltak, illetve amelyek a Bíróság hatáskörében maradnak. Munkáját nem segíti állandó főtanácsnok, ugyanakkor a főtanácsnok feladatait néhány ügyben egy erre kijelölt bíró látja el.

Az Elsőfokú Bíróság létrehozásával kétszintű igazságszolgáltatási rendszer jött létre: az Elsőfokú Bíróság által első fokon elbírált ügyekben - kizárólag jogi kérdésekben - a Bírósághoz lehet fellebbezni.

Az elmúlt öt évben az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott ügyek növekvő számára tekintettel a 2003. február 1-jén hatályba lépett Nizzai Szerződés egyes különleges területeken eljáró „bírói különtanácsokat” hozott létre, hogy mentesítse az Elsőfokú Bíróságot az ügyek egy részétől. A Tanács 2004. november 2-án határozott az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról.

Közszolgálati Törvényszék

Ez az új, héttagú bíróság első fokon az európai közszolgálati jogvitákban jár el. Határozatai ellen - kizárólag jogkérdésekben - az Elsőfokú Bírósághoz lehet fellebbezni. Az Elsőfokú Bíróság e területen első fokon hozott határozatait a Bíróság kivételes esetben felülvizsgálhatja. Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke 2005-ben kezdte meg működését.

Jelenleg vizsgálják egy közösségi szabadalmi ügyeket tárgyaló bíróság létrehozásának lehetőségét is.

Az Európai Bíróság szerepe és működése

Történelmi perspektívából nézve az Európai Bíróság az Európai Unió egyik legfontosabb szerve, noha korántsem olyan látványos, mint a Bizottság, a Parlament, vagy akár a Tanács. A Bíróságot szokás aktivista bíróságként számon tartani, ami azt jelenti, hogy gyakran igen tág jogértelmezésével nem ritkán túllép szigorú, konzervatív értelemben vett mandátumán, és már-már a jogalkotás területére téved. Ez nem teljesen szokatlan dolog, ez a fajta aktivizmus jellemzi az amerikai legfelsőbb bíróságot is, és sajátja volt a Magyar Köztársaság első Alkotmánybíróságának is.

Ez a fajta európai bírósági viselkedés konkrétan azt jelenti, hogy a testület döntéseivel több ízben is hozzájárult az integráció további mélyítéséhez, olyan alapvetések lefektetésével és tisztázásával, amelyek ugyan nincsenek benne az alapító szerződésekben, de ma már kézenfekvőnek tekinthetők. Ezek közül a legfontosabb, hogy az európai közösségi jog minden esetben elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, vagyis ahol a két jog ütközik, ott a közösségi jogot kell irányadónak tekinteni.

Ez minden szövetségi rendszerben alapelv, de az unió alapdokumentumai valami miatt elmulasztották megemlíteni; egészen a Bíróság 1977-es, úgynevezett Simmenthal-döntéséig kellett várni, hogy ez véglegesen tisztázódjék. (Érdekesség, hogy az amerikai alkotmány sem mondja ki explicite a szövetségi jog elsőbbségét az állami joggal szemben; csak az 1830-31-es úgynevezett semmisségi vitában tisztázódott, hogy az államok joga alárendeltje a szövetségi jognak.)

Egy másik példa a bírósági aktivitásra, ami az európai integráció szorosabbra fűzéséhez vezetett, az úgynevezett Cassis de Dijon-ügy. Ez az 1979-es döntés bizonyos értelemben az egységes belső piac alapját vetette meg azzal, hogy kimondta: a tagállamoknak kötelességük kölcsönösen elismerni egymás szabályozását, amennyiben az nem diszkriminatív a többi tagállammal szemben.

Az európai bírósági rendszer működésének legfontosabb sajátossága, hogy a közösségi jog értelmezésének feladata - szemben a legtöbb szövetségi rendszerrel - megoszlik az állami-nemzeti bíróságok és a közösségi bíróság között. Ez azt jelenti, hogy az állami bíróságoknak csakúgy feladatuk figyelembe venni a közösségi jogot, mint az adott állam jogát. Egy közösségi jogi érveket is felvonultató jogvita elsődleges fóruma csaknem mindig egy állami bíróság. Az állami bíróságok ugyanakkor igen gyakran előzetes véleményalkotás céljából az Európai Bírósághoz utalnak egy kérdést.

A Bíróság egyik legfontosabb - és leglátványosabb - feladata az uniós szabályok őrének számító Európai Bizottság és a tagállamok közti vitás ügyek elrendezése. Ha az Európai Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam megsértette a közösségi jogot, s utólagos felszólításra sem tesz eleget az uniós szerződésekből fakadó kötelezettségeinek, akkor a Bizottság bepereli ezt az államot a Bíróságon. A Bíróság eldönti, hogy melyik félnek van igaza, sőt még pénzbüntetésre is ítélhet egy elmarasztalt tagállamot, ha az továbbra is vonakodik a szabályoknak megfelelően viselkedni. A Bíróság ugyanakkor ítélhet az európai intézmények közti vitás kérdésekben, tagállamok közti vitákban, vagy akár személyek, vállalkozások és más szervezetek nézeteltéréseiben is. Ítélhet továbbá a Bíróság az egyes uniós intézmények lépései ügyében is, vagyis megállapíthatja például az európai uniós Miniszterek Tanácsa egy döntéséről, hogy az jogszabályba ütközik.

Keresetfajták az Európai Bíróságon

A tagállami mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez az eljárás lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy ellenőrizze: teljesítik-e a tagállamok a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségeiket. A Bíróság előtti eljárást egy előzetes, a Bizottság által indított eljárás előzi meg, amelynek célja, hogy lehetőséget adjon a tagállamnak a benyújtott panaszokra történő észrevételek megtételére. Amennyiben ez az eljárás nem eredményezi a tagállam részéről a mulasztás megszüntetését, a Bíróságnál eljárás kezdeményezhető a közösségi jogsértésre vonatkozóan. Az eljárást a Bizottság - ez a leggyakoribb eset -, vagy egy tagállam kezdeményezheti. Ha a Bíróság megállapítja a mulasztást, a tagállam köteles annak azonnal véget vetni. Ha a Bizottság kezdeményezésére indított újabb eljárás során a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezheti.

A megsemmisítés iránti kereset: A megsemmisítés iránti keresettel a kérelmező kérheti egy intézményi intézkedés (rendelet, irányelv, határozat) megsemmisítését. Megsemmisítés iránti keresetet benyújthatnak a tagállamok, közösségi intézmények (Parlament, Tanács, Bizottság) vagy olyan magánszemély, aki egy aktus címzettje, és ezen aktus őt közvetlenül és személyében érinti.

Az intézményi mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez a kereset teszi lehetővé azt, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ellenőrizze a közösségi intézmények mulasztásának jogszerűségét. Ezen kereset azonban csak azt követően nyújtható be, hogy az intézményt felkérték, hogy járjon el. Amikor a mulasztás jogszerűtlensége megállapítást nyer, az érintett intézmény megfelelő intézkedések megtételével köteles véget vetni a mulasztásnak.

Kártérítési kereset: Ez a kereset, amely a szerződésen kívüli felelősségen alapul, lehetőséget ad az Elsőfokú Bíróságnak arra, hogy megállapítsa a Közösség felelősségét az intézmények és a tisztviselők által, feladataik teljesítése során a polgároknak és vállalkozásoknak okozott károkért.

Fellebbezések: Végül, az Elsőfokú Bíróság hatáskörében hozott ítéletekkel szemben, jogkérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezni. Amennyiben a fellebbezés elfogadható és megalapozott, a Bíróság megsemmisíti az Elsőfokú Bíróság határozatát. Amennyiben az ügyben ítélet hozható, a Bíróság a jogvitában döntést hoz. Ellenkező esetben a Bíróság köteles az ügyet visszautalni az Elsőfokú Bíróság elé, amely kötve van a fellebbezés során hozott határozathoz.

Az előzetes döntéshozatali eljárás:

Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos eljárás a közösségi jogban. Annak ellenére, hogy természeténél fogva a Bíróság a közösségi jog tiszteletben tartásának legfőbb őre, nem ő az egyetlen bíróság, amely jogosult a közösségi jog alkalmazására. Ez a feladat megilleti a nemzeti bíróságokat abban a mértékben, amennyiben hatáskörükbe tartozik a közösségi jog közigazgatási végrehajtásának - ami általában a tagállamok közigazgatási szerveinek feladata - ellenőrzése; a szerződések és a másodlagos jogforrások (rendeletek, irányelvek, határozatok) rendelkezéseinek jelentős része közvetlenül egyéni jogokat keletkeztet a tagállamok állampolgárai részére, melyeket a tagállamok kötelesek megvédeni.

Ily módon a tagállamok bíróságai természetüknél fogva a közösségi jog elsődleges biztosítói. A közösségi jogszabályok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az értelmezési szabályok közötti különbség elkerülése érdekében, a tagállami bíróságok jogosultak, illetve bizonyos esetekben kötelesek a Bírósághoz fordulni, hogy annak értelmezése által a közösségi jog egy adott része pontosan meghatározásra kerüljön annak érdekében, hogy például ellenőrizhessék, vajon ezen jog és nemzeti szabályozásuk mennyiben van összhangban.

Az előzetes döntéshozatali eljárás célja lehet továbbá egy közösségi jogi aktus érvényességének vizsgálata. A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, köti az értelmezés. A Bíróság ítélete ugyanolyan módon kötelező azon további nemzeti bíróságok számára is, amelyek tartalmilag hasonló kérdésben járnak el.

Ugyancsak az előzetes döntéshozatali eljárás segítségével tudja valamennyi európai állampolgár meghatározni a rá vonatkozó közösségi jogi normákat. Ugyanis annak ellenére, hogy csak a nemzeti bíróság indíthatja meg ezt az eljárást, mivel csak ő dönthet annak szükségességéről, valamennyi érintett fél, azaz a tagállamok, a nemzeti bíróság előtt már eljáró felek és a Bizottság is részt vehet a Bíróság előtt folyó eljárásban.

Számos jelentős közösségi jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben az elsőfokú tagállami bíróságok tettek fel.

A Bíróság előtti eljárás vázlata